Apa mindig azzal jön, hogy nem bírnánk el anyagilag, hogy koleszba mehessek, és emiatt szorongok, holott nem kéne. Mit tegyek?

Ne stresszelj ezen. Persze tudom, nehéz úgy, hogy együtt élsz vele és napi szinten kapod ezt.

De ami tény: ha egyetemre jársz és tényleg nincs pénzetek, akkor kapsz szociális támogatást. Az egyetemen és az önkormányzatnál is lehet pályázni. Változó hogy ki mennyire jogosult, én például néhány éve 25 ezret kaptam csak az egyetemen. Az önkormkányzatnál sajnos nem kaptam, de az általában 5-10 ezer között mozog önkormányzattól függően.A kollégiumért 12 ezret fizettem (igaz, ez volt a legolcsóbb és a leglepukkantabb, de úgyis alig van ott az ember).

Az első félévben kapsz alaptámogatást, ami egyszeri néhány tízezer forint. Tehát csak ezekből akár 40-45 ezer összejöhet havonta!

A második félévtől ha jól tanulsz, akkor kapsz ösztöndíjat is. Ennek a mértéke változó, attól függ hogy hova jársz és mennyi volt az átlagod.

Igazából nincs miért aggódni, egyetemistaként pénzt szerezni egyszerűbb mint bármikor előtte vagy utána. Nem beszélve arról, hogy rengeteg munka közül válogathatsz, hosszútávú és alkalmi is akad bőven.

Az én szüleim egyáltalán nem tudnak támogatni, a saját megélhetésükre is alig van pénzük. Mégis tudtam egyetemre járni. Az első évben felvettem a diákhitelt is, így bőven meg tudtam élni. Utána pedig, ahogy az órarendem engedte, elkezdtem dolgozni. Több munkám is volt, hosszabbak, rövidebbek. Ha valamelyiknek vége lett, egy-két héten belül mindig találtam újat. Mivel végül csúsztam, így most az utolsó évben alig volt órám, ősszel három, most meg csak egy vizsgakurzusom van. Emellett simán lehet napi 8 órát dolgozni, már nem is kollégista vagyok, mert kivettünk egy albérletet a párommal. Majdnem annyit keresek, mint ő, pedig diák vagyok még :D

Az a lényeg, hogy ne parázz. A továbbtanulásnak ma már csak egyetlen gátja lehet (persze a rossz érettségi eredménytől eltekintve): ha az ember nem mer belevágni.

A szoctámot nálunk a minimálbéres vállalkozók (volt köztük nagyüzemi mezőgazdasági vállalkozó) csemetéi kapták meg, és nem az, akinek szüksége volt rá.

A max. ösztöndíj (durván 4,7 feletti átlaggal) 20 körül mozgott, és 3,75 alatt már egy fillér se járt. Ha annyit dolgozol, hogy még halasztanod is kell, nyilván nem számolhatsz a maxszal.

A koli díj egy hónapra 15 körül. Hazautazás nekem heti gyakorisággal 10 lett volna egy hónapra. Helyi bérlet 4.

"Fogyókúrás" koszt (nem úgy értem, hogy egészséges, hanem májkrémes) heti 5 körül tisztálkodószerekkel.

Mindehhez 400 Forintos órabérrel lehetett diákmunkázni.

Nem aranyélet, s szerintem most se jobb.

Ez is egyfajta érzelmi zsarolás a részéről. Nem tudja hogy ezt csinálja veled. Benne vannak félelmek, és nem tud ellazulni. Fél attól hogy újra olyan vagy rosszabb helyzetbe kerülhettek mint amiből kikeveredtetek. Az a baj hogy ezeket az érzéseket nem tartja magában hanem a környezetére is átragassza. Ezért nem szabad őt hibáztatni, hiszen értetek aggódik.

Ne hangoztasd hogy mit szeretnél előttük. Ha y helyre vesznek fel , az első hónapok után meg fog nyugodni ha látja hogy mégsem ver benneteket földhöz a kollégiumod. Kezdetben biztos lesznek extra költségek, jegyzetek, könyvek amiket be kell szerezni , de ez nem rendszeres kiadás lesz és majd szép lassan meg fog nyugodni.

6: Velem is pontosan ez van - még ma is, mikor már felnőtt vagyok.

Ha valakiért lelkesedek, ha valami sikerül, ha valami jobb, mint neki, nem tudtaosan, de elintézi, hogy nekem se sikerüljön. Mintha működne benne egy program, miszerit csak úgy van jól, ha nem sikerülnek jobban a dolgaim, mint neki.

Most pl. bútort csináltattam, és addig erőszakoskodott, hogy úgy legyen szállítva, ahogy ő gondolja, és ne úgy, ahogy én akarom, hogy az ő akarata szerint lett, és szállítás közben összetört a bútor.

Kb. így megy ez az élet többi területén is, így töri össze a "dolgaimat", párkapcsolataimat, karrieremet, stb.

Beleerőszakolja a saját akaratát egy egészségtelen szintig - ami pont arra elég, hogy tönkretegye a teljes munkám eredményét.

Elgondolkodtató, hogy pont az lett lepontozva, aki leírta, hogy hogy lehet megoldani a dolgot.

De tessék a konkrétumok: a szüleim összjövedelme 180 ezer, hozzá hárman vagyunk testvérek. Közszférában dolgoznak, azaz fekete jövedelem nincs. Erre már jár nálunk a max szoctám.

Csúszni lehet úgy, hogy attól még az ember átlaga nem rossz. Ebben a félévben összesen 1 kreditem van, az előzőben volt 4 vagy 5. Ettől még simán megcsináltam 30 krediteket (néha többet is) az előző félévekben, szabadon választott tárgyakkal. Az első évben nem dolgoztam, a másodikban, harmadikban csak annyit, amennyitől még tudtam tanulni. Van olyan tanárom, akivel meg lehetett beszélni, hogy ne járjak be, csak zh-ra és vizsgázni. Na persze emellett másra nincs idő, például hetente hazautazni nem érek rá, hiszen hétvégén lehet tanulni. Hétköznap sokszor estig dolgozom.

Elgondolkodtató persze az is, hogy az osztályon, ahol csak diákok dolgozunk, majdnem mindenki árva vagy félárva. Nyilván ők azok, akik végképp nem várhatják, hogy a szülők segítsenek, tehát muszáj dolgozniuk és dolgoznak is. Szerintem ez is azt illusztrálja, hogy aki akarja, az meg tudja oldani. Legfeljebb kevesebbet bulizik. Én legutóbb szilveszterkor voltam :D

"Csúszni lehet úgy, hogy attól még az ember átlaga nem rossz. Ebben a félévben összesen 1 kreditem van, az előzőben volt 4 vagy 5."

Nálunk eleve nem kaphatott ösztöndíjat az, aki nem csinálta meg a félévre előírt minimum kreditet (15).

"Jó, nálunk meg az, aki nem képes szöveget értelmezni. De mindegy is."

Szép példa arra, hogy aki nem tud érvelni, az ész nélkül támad. ;)

Egyébként szoctámot se adtak annak, aki nem megfelelően haladt.

Azaz, kvára sok értelme van annyit dolgozni egyetem mellett, hogy 1-4 kreditenként abszolválj egy félévet, ha:

-támogatást nem kapsz hozzá;

-a 3-5 éves főiskolát/egyetemet 10-15 év alatt végzed el a csigatempód miatt.

Erre aztán van értelme biztatni a kérdezőt!

Valóban megéri!