Ez bántalmazásnak számít? Vagy jogos?

Sziasztok. L\16

Az a helyzet,hogy kisebb koromba bármi rosszat csináltam édesanyám és édesapám üvöltözött velem.Anyukám sokszor elhordott mindennek.Sokszor vertek meg.Vagy hát nem tudom verésnek számít e.Emlékszem,hogy 12-13 éves lehettem amikor megkaptam az első beírásom suliba rosszul viselkedtem órán sokat beszélgettem,haza mentem és anyukám megpofozott majd a hajam tépte közbe a másik kezével ököllel ütlegelte a hátam ,majd ellökött és megrugdosott párszor a földön.Olyan is volt (a kiváltó okra nem emlékszem),hogy bele verte a fejem az íróasztalba.Mikor ezekre a dolgokra vissza gondolok most csak 2 példát mondtam ennél sokkal több verést kapta..akkor mindig sírhatnékom van.És van mikor el is kap a sírás.Nagyon szeretem a családom annak ellenére amit tettek velem illetve még most is amit csinálnak.Nagyon fáj a múlt,,iszonyatosan de nem tudok kitől segítséget kérni.Nem merek,,,nem vagyok benne biztos,hogy jogos lenne.Eltelt egy pár év most vagyok 16 éves és apukám nem lakik velünk de együtt vannak anyukámmal tőle már nem kell tartani mert nincs itthon de anyu igen.Amikor anyu idegesebb akkor általában úgy érzem rajtam vezeti le.Igen elvállalom ,hogy trehány vagyok és lusta de bármi van szívesen segítek neki itthoni.Tényleg úgy érzem tisztelettel bánok és beszélek vele próbálok megfelelni az elvárásainak de soha nem elég.A verések befejeződtek viszont lelkileg bánt.Sokszor megjegyzi idézem őt:"Egy utolsó mocs.-os szemét..da vagy el élősködő aki csak szívja a vérem "És hasonlók.Ma annyi volt a problémája ,hogy kupi volt a szobámban.Reggel elmosogattam helyette majd mivel tegnap a suli miatt 10 re értem haza így fáradt voltam és mosogatás után ledőltem kicsit.Épp,hogy állok neki takarítani egy 15 p később beront a szobámban üvöltött velem ismét elhordott mindennek ami csak eszébe jutott majd elkezdtem sírni...és hallgattam ahogy szapul.Majd azt mondta persze az a megoldás ,hogy sírok és ne sírjak már...aztán elegem lett és megmondtam mit érzek ,,azt,hogy már gyűlölök élni elegem van és szépen megkértem ,hogy hagyja abba az ordítást..erre oda jött hozzám ismét nekem jött elkezdte cibálni a hajam csapkodott és nem érdekelte,hogy lassan már odáig süllyedek lelkileg,hogy nem akarok élni...aztán szokás szerint elkezdte csapkodni a hátam és mondta mekkora egy roha-.ék vagyok,hogy merek olyat mondani,hogy gyűlölök élni és mi problémám van 16 évesen.Mondtam volna neki ,hogy ez de szerintem akkor lehet még dühösebb lett volna.Elkezdtem remegni ő meg csak kiabált.Majd mikor észre vette,hogy remegek csak annyit tudott mondani nézzek magamra minek remegek szerencsétlen vagyok és ne a földet nézzem hanem a szemébe külőnben baj lesz.És annyira rossz érzés volt végig hallgatni a sértéseit miközben néztem rá kisírt szemekkel.Tényleg kezd elegem lenni...fáj lelkileg az egész.De közbe meg magam okolom,hogy biztos igaza van és biztos csak ideges a munkahelyi stressz meg minden.Nem tudom mi számít bántalmazásnak.Csak kérdezem úgyse fogok ellenük tenni semmit majd csak lecsendesedik ez az egész.Szeretem anyut nagyon még ha ő talán nem is és nem akarok neki rosszat.