Normális, hogy 19 éves lányomnak a barátja rendszeresen nálunk alszik? Mivel nem szeretném, h terhes legyen én finanszírozom a gyógyszert is. (sulisok még) A srác nálunk eszik, úgy mozog a lakásban mintha otthon lenne.

Magyarázd el a lányoknak azt, amiket ide írtál. Ha okos, értelmes, akkor érteni fogja, mi a bajod.

Őszintén szólva én is úgy éreznék, mint te, teljesen igazad van.

Mondom ezt 19 éves lányként, úgy, hogy sokszor itt alszik a barátom. Ő rendes, dolgozik, az én szobám egy külön házrészben van, így senkit sem zavarunk, és sokszor hoz ő is kaját.

Addig cseszegeted a lányod ezzel amíg megfogja a cókmókját és viszlát!

Nagykorú, megteheti akármikor, és nem fogja érdekelni, hogy otthon mindene megvan,és ahova megy, ott nem lesz semmije! Ha szereti azt a fiút akkor előbb utóbb meg fogja unni ezt, és le fog vele lépni.

Azt pedig ne hangoztasd neki hogy attól rettegsz hogy teherbe esik! nem 14 éves kislányról beszélsz! ennyi bizalmad nincs felé? Anyámnak se volt, állandóan azt hallgattam hogy "fel ne csináljanak.." Sose nézte ki belőlem, hogy van annyi eszem,hogy védekezzek. Meg is látszik a kapcsolatunkon, olyan messzire költöztem, amennyire csak lehet, és semmi anya-lánya kapcsolat nincs köztünk.

Jobban örülnél ha a lányod aludna a barátjánál, és akár napokig nem látnád?

Megértem hogy neked se könnyű, plusz egy főt etetni, stb.

nekem a volt barátommal is ilyen helyzetbe voltunk, mi spóroltunk amin tudtunk. Együtt fürödtünk, hogy kevesebb víz fogyjon, fűteni külön rá nem kell, mivel én se akarok megfagyni.

Kajával meg amennyire tudtunk beszálltunk néha. Ha tudta hogy több napra jön, hazafele bevásárolt egy pár kaját. Ennek ellenére anyám nem bírta elviselni hogy ne szóljon mindenbe bele, és engem csesztetett hogy lakbért kérjek tőle! na, neked lett volna ehhez pofád fiatal korodba? nem hiszem!

Na de a lényeg a lényeg, attól hogy suliba jár, még nincs hozzád kötve. Sulit nem egy ember otthagyta már, hogy elhúzhasson a szüleitől.

én 20 évesen költöztem el, 200 km-re anyuéktól, azóta legalább nem kezelnek kislány ként.

# 25/25 Időpont ma 10:22

Azért álljon már meg a babakocsiban ülő vadászpuskát tartó befőtt! Jóhogynem a szülő könyörögjön, hogy költözzön be a barátja.

Kérdező:

Ha a lányod ezt nem érti meg, ki kell bszni a fenébe a srácot. Nem vagy köteles eltűrni senkit. Ha meg vele akar menni, menjen. Nem védheted meg minden hülyeségétől élete végéig. Majd ha kap egy-két pofont az élettől (vagy a sráctól), felfogja. Ha meg nem, nem kár érte.

25-ös-nem üzenném, hogy jól tetted édesanyád, hogy így viselkedett. Szemtelen vagy és fiatal... Ilyen felfogással, mint a tiéd ha a lányom vagy ha nem, már rég seggbe rúgtalak volna, hogy járd a saját utadat. Majd amikor megdolgozol te a saját boldogulásodért és lesz gyereked akiért felelősséget kell vállalj, akit etetni, ruháztatni, óvni-védeni kell és felnőtt korára egy pasi miatt így fordul szembe a szülővel, mert nem képes felfogni a dolgokat, majd akkor írj ilyeneket. Csak aztán ha majd rájössz, hogy milyen rossz éjt-nappalt alátéve gürizni a semmiért és még egy köszönöm sincs belőle, legalább akkor jusson eszedbe anyádtól segítséget kérni.

A másik dolog, legalább olvasd el mit írt az anyuka.. a gyerek semmibe nem száll be, csak élősködik. Ha az én lányom ilyen pasit fogna magának, hogy annak sincs annyi esze, hogy nem élősködik másokon, szét is martam volna őket az már tuti. Szerinted majd ha összeköltöznek ki fog dolgozni a családért? A fiú? Nem hiszem... Ilyen gondolkodással örökös munkakerülő lesz. A lány meg majd gürizik még bele nem rokkan... Aztán majd kiderül, hogy meddig maradnak együtt, mert azért azt se felejtsük el, hogy ezek a kapcsolatok nem mindig tartanak örökké. Még nagyon fiatalok és ki tudja hova sodorja őket az élet. Hogy alakul majd az életük. Neked lenne képed ilyen viselkedés után még segítséget kérni az anyádtól? Lesülne a bőr a képemről... Szánalmas hova tart ez a világ, semmi tisztelet.

ÉN nem engedném meg. Maximum péntek-szombat, de vasárnap menjen haza, vagy ahová akar!

Vagy akkor fizessen a rezsibe, kajába, mindenbe, mintha ott élne.

10:20-as vagyok!

Attól hogy fiatal vagyok, nem hinném hogy nem lehet véleményem a dolgokról! Mert semmi tapasztalatom az életről? ooh, bocsánat, biztos baromi sok mindent tudtok rólam.

Fiatal koromba IS kerestem pénzt, képzeljétek, én szakmát tanultam, azért, hogy menjek gyakorlatra, és legyen havi 10 ezer forintom... Ebből kellett a suliba mindent megvennem, illetve gyakorlatra munkaruhát, suliba bérletet, hogy be tudjak menni, azaz anyám úgy gondolta hogy 10 ezer ftból ( amiért megdolgoztam!) mindent megtudok venni magamnak.

A szüleimről csak annyit, hogy nem ismered őket, és nyugodj meg, van okom amiért így beszélek róluk, na ha van olyan ember akibe semmi tisztelet, és felelősség tudat nincs, akkor azok ők!Ha részletesebben elmesélnék róluk egy-két sztorit, nyugodj meg, MINDENKI nekem adna igazat, de nem azért írok ide, hogy anyámékról hadováljak.

Én a saját példámat próbáltam bemutatni, hiszen hasonló korú voltam, mikor velem is ez történt.

Ha a kedves kérdező nincs olyan kapcsolatban a lányával hogy ezt leüljön és megbeszélje, hanem jobbnak látja hogy az interneten kér tanácsot idegenektől, akkor szerintem régen rossz az egész!

Megint csak abból indulok ki, hogy anyámmal se volt soha olyan hogy valamit meg tudtunk volna beszélni.

Ezért IS nincs köztünk normális kapcsolat, és bizalom,mert sose kérte ki a véleményemet.

Úgy beszéltek rólam, mint egy kis csitriről,holott szerintem sokkal komolyabb a felfogásom, mint más huszonévesnek. Mikor 0 ft-al elköltöztem otthonról, 14 órába dolgoztam MINDEN nap, amíg kb bele nem roskadtam a munkába. Úgy, hogy amikor felmondtam, az utolsó havi fizetésemet most, másfél évvel később kaptam meg.

Azóta is folyamatosan dolgozok, én is és a Párom is! Keményen megdolgoztunk azért, hogy össze tudjunk házasodni, SENKITŐL , még a szüleimtől se kértem egyszer se segítséget,mivel elköltöztem, de az ő dolguk rólam gondoskodni.

Attól hogy huszonéves vagyok,még nem vagyok hülye, és én csak arra próbáltam rávilágítani, hogy ha ezt a kérdező kettesben nem tudja megbeszélni a lányával, akkor az már régen rossz.

Azért van pár megoldás, ezért mondtam el az én példámat. Meg lehet kérdezni tőlük, mik a terveik? jó így nekik? mert neked nem! Nem tudsz még egy embert eltartani.

El lehet mondani hogy menjenek el diákmunkára, van azért elég sok megoldás.

De az, hogy leülni nem tud a lányával megbeszélni, szerintem már régen rossz.

Akkor tudom majd, hogy milyen ez ha lesz gyerekem.. nyilván. Viszont én biztosan a problémáimat nem a neten fogom leírni, hiszen kb annyi időbe telik, amíg leülök és nyíltan elmondom a véleményem.

A kérdező pedig mivel csak furkálja a lányát, előbb utóbb el fog menni otthonról!Mert a minden napi kis piszkálódás unalmas lesz számára.

üljön le vele, mondja el hogy vagy, az ő szabályai szerint élnek, vagy a srác nem jön többet ide! Ő az anyja, ennyire nem tud a talpára állni?

Nem egy 10 éves kislányról beszélünk, szerintem, akivel semmit nem lehet megbeszélni, de persze ő ismeri a saját lányát!

De én még mindig azt érzem, normális, őszinte beszélgetéssel kell fent tartani a szülő-gyerek kapcsolatot, és nem furkálással, és piszkálódással, mert annak sose lesz jó vége, és sose fog a lányod megbízni benned!És ha valami gondja le, ő se fog leülni veled megbeszélni.

Ha gyermekem lesz,én nekem az lesz az első célom, hogy ő megbízzon bennem, és merjen leülni dumálni velem BÁRMIRŐL, és nem olyan leszek mint anyám, hogy attól rettegek hogy "nehogy felcsináljon valaki,mert szerintem nincs annyi eszed hogy védekezz"

A tisztesség itt is kezdődik! Na szép napot.

# 29/29 Időpont ma 13:29

A kérdező nyíltan leírta, hogy eltartja rendesen a lányát, innentől kezdve a te példád irreleváns. Engem nem érdekel a korod, vagy a helyzeted, meg se ítéllek ez alapján.

Csak azért mert rád tojt anyád magasról és nagyívben nem kéne átesni annak a bizonyos lónak annak a bizonyos másik oldalára, hogy az anyja tűrjön el neki mindent, mert különben lelép.