Elvált anyák mennyire tudatositjátok a gyerekben hogy milyen az apja?

28, részvétem, nagyon sajnálom.

27-es.

Hát azért az agyam eldobom a válaszoktól komolyan. Biztos mindegyiknek van egy gyereke amelyiket egyedül neveli...eszméletlen.

Igen én tudatosítom a gyerekemben, hogy az apja egy semmirekellő. 6 éve nem fizet gyerektartást, eljárást nem tudok indítani ellene, mert nincs soha bejelentett munkája. Ezek nem is lennének gondok, de jó ha 3havonta egyszer elviszi a gyerekét egy napra, akkor is a felesége foglalkozik vele. És én igen is vallom, hogy egy gyerek legyen azzal tisztában, hogy a szülei miért váltak el, főleg ha az egyik fél egy moslék alak.

Jelzem akkor is az volt amikor megcsinálta a gyereket, csak nekem "kötelező" volt megszülnöm.

"És én igen is vallom, hogy egy gyerek legyen azzal tisztában, hogy a szülei miért váltak el, főleg ha az egyik fél egy moslék alak. "

Biztos, hogy a saját sérelmedet a gyerekre kell áttolni? A gyerek bizonyos korig egynek érzi magát a szülőkkel. Ha valamelyik szülője "rossz", akkor ő mindenképpen hibásnak fogja érezni magát.

Az elvált szülő mocskolásával a gyerekbe lehet a legnagyobbat rúgni, csak szerencsétlen még pici ahhoz, hogy ezt ki tudja fejezni, ő csak szorong belül.

Nezz magadba gondolkodj hogy lehet az hogy arrol akit valaha mindennel jobban szerettel ilyen gyulolettel beszelni?

A szerelmed volt a gyereked apja...

Az enyémek maguktól is levonták a tanulságot. A gyerekek nem hülyék, amikor az apjukkal beszéltek telefonon az ígért nekik mindent, majd a tizedét se tartotta be, akkor ők maguk mondták, hogy apában nem lehet megbízni.

Pedig könyörögtem neki, hogy legalább a gyerekeket ne hülyítse. Ne ígérje, hogy hétvégén lesz állatkert meg vidámpark, elmennek pizzázni meg minden, aztán meg szombat reggel telefonál, hogy ő fáradt, nincs kedve. (Én engedtem a rugalmas láthatást, hogy ne korlátozzam a kapcsolattartást, de nem élt vele, hanem visszaélt.)

Vagy elvitte őket, és egész hétvégén otthon ültek, apuci számítógépezett a gyerekek meg tévéztek.

Nem fogta fel, ma sem érti teljesen hogy az ő viselkedése hová vezetett, csak meg van sértődve, hogy a gyerekei nem veszik komolyan.

9 éves voltam mikor elváltak a szüleim: anyukám megcsalta apukámat és elköltözött. Persze minket, gyerekeket hagyott.

Édesapámtól egy rossz szót nem hallottam anyukámról, viszont másoktól igen. De édesapám volt a mérvadó.

Az első 4-5 évben nálunk is az ígérgetés volt menő. Majd rájöttünk a húgommal, hogy az anyu olyan, mint a mikulás: lényegtelen mit kérünk, nem azt kapjuk.

Szerintem az a legfontosabb, hogy te, kedves anyuka, hitelesen mesélj az apjáról. Meséld el neki, hogy milyen volt ő a válás előtt.Minden bizonnyal láttál benne valami jót, másképp nem mentél volna hozza.

Főleg ha még kicsi a gyerek, akkor add meg neki azt, hogy hős legyen az apukája. Így is elég nehéz lehet neki, hogy nincs mellette amikor kellene. Néha a csúf igazság nem a legjobb. Lehet, hogy te úgy látod, hogy az a legjobb neki, hogy megtudja milyen szemét az apja. Hidd el, felnőttként tudni fogja.

És ne zúdítsd rá kettőtök problémáját. Nincs annál rosszabb amikor egy gyerekből felnőttet "csinál" az elvált fél.