Akik úgy születtek hogy a szülei nem tervezték vagy az egyik szülő nem akarta azoknak hogy alakult a szülő-gyerek kapcsolata?

Én csak "becsúsztam" egy buliban kb. 30 éve :) Akkor még elítélendő volt (legalábbis felénk), hogy egyedülálló legyen az anyuka, így kényszerházasság lett belőle.

Nem alakult ki semmiféle kapcsolat, semmi kötődés, nem simogattak meg soha, nem hallottam a szeretlek szót. Mindig éreztem, hogy nem szeretnek és csak büntettek az elcseszett életükért. Nem is a szüleim neveltek igazán, hanem egyéb rokonoknak voltam lepasszolva.

Apám alkoholista lett születésem után, aztán öngyilkos. Anyámmal nem beszélek.

Nálam ez volt, de az ismeretségi körben több példát tudok az ellenkezőjére.

Én a "tervezett" gyerek vagyok, tesóm csak úgy jött de mások szerint is nyilvánvaló, hogy ő a kedvenc. (tesóm valószínűleg nem is tudja, hogy nem direkt lett, pedig nem kisgyerek. Én is csak onnan tudom, hogy elszólták magukat még egyszer régen a szüleim.)

Na meg két nem tervezett gyerek közt is van különbség, mert nem mindegy, hogy miért nem akartak többet a szülők.

Mindketten becsúsztunk a tesómmal, szoros a kapcsolatunk a szüleinkkel.

Mi is becsúszott bébit várunk épp a férjemmel, örülünk neki. Ha tervezett lett volna, csak rágörcsölünk a dologra.

Én is becsúszott gyerek vagyok, ezért házasodtak össze szüleim.

Anyám sosem szeretett, 18 éves korom óta, most már 8 éve nem beszéltem vele.

Apukám mindig szeretett, vele a mai napig rendben van a kapcsolatunk.

Nem tervezett vagy nem akart között hatalmas a különbség. Én sem voltam tervezett, de szeretetben nőttem fel és a mai napig jó a kapcsolatom a szüleimmel.

Most 25 éves vagyok, férjem 28. Egyenlőre nem tervezünk gyereked, de ha becsúszik biztosan nagyon fogjuk szeretni.

Én fogamzásgátló mellett fogantam,szóval ha valakit nem akartak ,az én vagyok.

Viszont én lettem a család kedvence:)