Miért mindig a tesóm a kedvenc?

Már annyira romokban az önbizalmam, hogy az elképseztő. Elviselhetetlen, ahogy a szüleim és a tesóm viselkednek velem. Én most egy tanfolyamra járok, nem minden nap kell bent lennem, tehát sokat vagyok itthon. A tesóm, aki fiatalabb két évvel, ő napi szinten jár iskolába és annyira el van szállva magától. Amikor anyámék vesznek valamilyen ruhát, vagy kijelentik, hogy neki hozták, vagy ő dönt úgy, hogy az övé lesz. Nem rég elmentünk pulóvert venni, de nekem nem találtunk, neki természetesen akkor is lett egy véve. De emiatt egy szavam nem volt, mert tényleg nem volt az ízlésemnek megfelelő akkor. Azóta persze volt, hogy úgy vettek anyámék, hogy nem voltunk velük és döntsük el, hogy kié lesz, de ez is az ő szekrényében landolt. Amikor új suliba került, akkor neki kellett venni új táskát, nekem pedig maradt az, amit ő már elhordott, mert én úgyis ritán járok be. Soha nem kértem semmit, amikor a szalagavatóm volt, akkor is inkább magamnak készítettem el a sminket és a hajamat, hogy minél kevésbé legyek a terhükre. Amikor tesómnak volt, akkor mindent megadtak neki, kozmetikus, drága kencék, fodrász, sminkes, ruha... Annyira elkényeztetik, és nem is csodálom, hogy ilyen nagyképű lett. Állandóan az a magyrázat, hogy ő jár iskolába, míg én ritkábban megyek be, tehát "kuss a nevem". Nagyon fáj, mert nem tudom, miért kell így viselkedniük. És persze, mivel itthon vagyok nagyrészt, ezért én vagyok a "cseléd" is. Mégha nem is ettem, mert tanultam egész nap és csak egy kis nasit hoztam be magammal, míg ők kint lakomáztak, én mosogassak el. Meg mindent én csináljak, persze ha megcsinálom, akkor belekötnek, vagy valami mást találnak ki, amit nem csináltam meg. Nagyon rossz így élni. :(