Van itt olyan, akit nagyon korán, akár még tiniként szült az édesanyja?

Anyu 17 éves volt, amikor születtem.

Mondani sem kell, hogy nem kívánt gyerek voltam (nem mondták, de egyértelmű).

A 18 éves apám természetesen rövid úton tovább állt, feltehetőleg ezt vetíti rám Anyu azóta is, mintha éreztetné azóta is bizonyos dolgokon, hogy nem akart gyerek voltam és az apám is szemét volt.

A Nagyszülők mindenben támogatták, valószínűleg a megszületésem mellett való érvekkel is.

Anya mellett szól, hogy mindig rengeteget dolgozott, hogy meglegyen mindenem, egyedülálló anyaként is megtett mindent, tisztességesen felnevelt, emellett le a kalappal.

10 éves voltam, amikor bejött a képbe az "igazi Apukám", aki apám helyett apámként szeretett.

Majd tőle szinte egyből lett az Öcsém (most 19 éves lesz)

Mindennél jobban imádják, letagadják, hogy őt jobban szeretik, de minden tettükön érezni.

Van, hogy kicsit jobban érzem a szeretetüket, de az a helyzet, hogy Anyu nem is erőlködik magyarázkodni bizonyos dolgokat.

rettentő zárkózott ember (velem legalábbis), semmi lelkizős dologról nem lehet szó nála.

Tavaly robbantottam a bombát, mérhetetlenül meg volt bántva és sértődve, hogy azt feltételezem róla, hogy Tesómat jobban szereti.

(Én sem egy sértődött kamasz vagyok férjes, 30 éves nőként)

Röviden ennyi.

Engem nem, de sok ismerősöm van, aki vagy nagyon korán szült, vagy nagyon fiatal volt az anyja:

16 éves anyuka, 21 éves apuka, a második gyerek 2,5 év múlva született. Eleve külön laktak, az apuka már dolgozott. A első gyerek 4 éves korára már elváltak, az idősebb az apukánál, a fiatalabb az anyukánál maradt. Már felnőttek a gyerekek, az anyuka egy idő után nem tartotta a kapcsolatot az első gyerekkel.

17 éves anyuka, 19 éves apuka. Ott is született második gyerek. Az anyuka szüleinél laktak eleinte, később külön költöztek. Azután elváltak. Anyukának később új élettársa lett.

17 éves anyuka, 18 éves apuka. Apuka sosem látogatja a gyereket. Az anyuka szüleinél élnek, szinte a nagymama neveli a gyereket.

16 éves anyuka, 17 éves apuka. Nem házasodtak össze, nem is éltek együtt. Az apuka évente 4-5-ször látogatta a gyereket. Az anyuka visszament az iskolába, a gyereket a nagymama nevelte addig. Később anyuka férjhez ment és a férje örökbe fogadta a gyereket (apuka örömmel lemondott róla)

17 éves anyuka, 20 éves apuka. örökbe adták a gyereket. Az örökbe fogadó szülők nem mondták meg a gyereknek (még felnőtt korában sem), hogy nem ők a vér szerinti szülei. Aztán egy rokon elszólta magát.

16 éves anyuka, 19 éves apuka. A gyerek egyiküknek sem kellett, lepasszolták az apai nagyszülőkhöz. Anyuka sosem látogatta. Az apuka elköltözött az ország másik végébe. Az újabb kapcsolatából származó gyerek 3 évvel fiatalabb, mint akit a nagyszülők nevelnek. Évente egyszer hazamennek a nagyszülőkhöz 1 hétre. Az idősebbel kb. úgy bánnak, mintha a kisebb szolgálja lenne. Ilyenkor visznek neki ajándékot: legutóbb egy dezodort (születés/névnap, karácsonyra még csak egy levelezőlap se, nemhogy ajándék) Mindezek ellenére az első gyerek kb. úgy tekint az apjára, mint az Istenre, a testvérére mintha valami égből pottyant csoda lenne aki maga a megtestesült tökély (pedig kevés gonoszabb, uralkodóbb gyereket ismerek) 19 évesen nem látja be, hogy az apja és a féltestvére annyiba sem veszik, mint egy kidobott rongyot.