Anyám már nagyon idegesít, mit csináljak?

15 éves fiú vagyok.

Már egy ideje rettenetesen idegesít anyám. Nem csinál semmi különöset, de maga az, hogy 'ilyen', az idegesít...

15 vagyok, már sokak ebben a korban vadul piálnak meg satöbbi.

Én nem.

Miért is idegesítő anya?

Ő engedi a fürdővizemet, reggel ő ágyaz meg. Most ugye mondják, hogy hát mondd neki, hogy már nagy vagy, csinálod magadnak. DE Ő EGYSZERŰEN NEM ÉRTI MEG!!!! Mondom neki ne ágyazz meg, mert felesleges (nem azt mondtam, hogy mert majd én megcsinálom, mert úgysem csinálnám meg, mert MINEK???), azt mondja dehogyis, hát azt meg kell. Aztán, hogyha konkrétan mondom neki, hogy már nagy vagyok, csinálom egyedül, akkor kb. megsértődik.

Folyton azzal cseszeget, hogy miért gépezek egész nap!? Többek között azért, mert míg kortársaim otthon végzik a "férfimunkát", addig én fát nem vághatok, mert "levágod a kezed", gázórát nem állíthatom, ha elromlik, mert "gáz és villany dolgokhoz elvből nem nyúlunk, csak apád", ha vakolni kell vagy valami, "ne koszold össze magad, majd apád megcsinálja", be nem gyújthatok, mert "felgyulladsz/felrobban". Komolyan emberek ÖRÜLTEM, mikor megdöglöttek a pulykák és apa nem volt itthon, én áshattam el őket. Ilyen feladatokra vágom, de max. a teraszt söpörhetem le... Mielőtt azt hinnétek, hogy biztos 'női' munkát szívesebben ad anyám, tévedtek!

Nem főzhetek, mert "majd én megcsinálom", nem locsolhatom a benti cserepes növényeket, mert "kirohadnak/kiszáradnak".

Jó, mondjátok, aranyéleted van, nem kell csinálnod semmit.

Ez rohadtul nem így van, mert én szeretnék fát vágni, szeretnék vakolni, de nem csinálhatom, mert "veszélyes és majd a fater megcsinálja".

Aztán, hogy "ne gépezzek egész nap", elmegyek haveromhoz, bárhova, a következő dolgokat kell elviselnem:

-Tökéletesen precíz, pontos menetrendet kell leadnom anyának

-Legalább 1 ember teljes nevét, akivel elmegyek

-Hova, miért, kik lesznek?

-Mikor odaértem felhívni anyát, mikor elindulok felhívni anyát

-Aztán, ha már tízpercet belefeletkezek az éppen aktuális programba, akkor már rögtön hív, hogy hol vagyok.

És nem vicc, mégha éjszakai a program, akkor is felhív 01:10-kor, hogy hol vagyok már, mert 01-re kellett volna otthon lennem.

Bár, éjszakai programon életemben eddig egyszer voltam...

Aztán, néha ha olyan napja van akkor levág egy hisztit, hogy mi a sz**ért nem csinálunk (nővéreimmel) semmit?!

Azért, mert NEM LEHET.

Nem érti meg, hogy facebookon ne osztogassa meg a képeimet, mert GÁZ.

Ha éppen nadrágot akarok venni, akkor nem meri ideadni a 10ezrest, hanem menjek át a boltba, próbáljak fel valamit, aztán ő átjön, megnézi és kifizeti.

Májusban volt egy komolyabb összeveszésünk, akkor komolyan ÖRÜLTEM, hogy kevesebbet beszéltünk és nem volt ennyire 'nyomulós'.

Csodálkozik, hogy nem mesélem el, hogy melyik csaj jön be.

Ha random hülyeségből felvágok egy nevet, egyből elkezd kombinálni és kitalálja, hogy nekem ez tetszik, mert ő azzal...stb. ÉS ezt elmondja a barátnőinek.

Visszatérve a munkára, ha neadj'Isten valamifélét dolgozni kéne itthon (pl. borsófejtés (bár lehet a borsószemmel kilövöm a szemem)), akkor ha valamiért egy nappal később fejtjük ki a borsót (nem hal bele), akkor rögtön le vagyunk cseszve, hogy nem kér tőlünk semmit, csak ezt, ezt sem csináljuk meg neki, pedig stb...

Ma egyik barátomnál (új osztálytárs) voltam, és rögtön jött, hogy meséljek mi volt.

Mivel elég sz*r volt az összejövetel, beültem a gép elé, és mondtam, hogy majd később.

10 perccel később ismét visszajött, hogy "egész nap gépeztetek, nem hiszem, hogy 10 percet nem tudsz rám szánni", mondtam, hogy én ma még egyáltalán nem gépeztem, és most nincs kedvem beszélgetni.

Majd kb. 10 perc múlva, megsértődött és azt mondta "nevetséges, a saját gyerekeimhez időpontot kell kérnem".

Jó, bunkó vagyok, ez lehet.

De emlékeim szerint ő mondta nekem 1-2 éve, hogyha nem akarok valamiért beszélgetni, akkor ne hisztizzek be és menjek be a szobámba, ha kérdezget, hanem mondjam, hogy "most nincs kedvem beszélgetni".

Hát, de HIÁBA MONDOM!

Jó, persze, becsüljem meg, hogy ilyen óvó édesanyám van, de ez túl sok!

Ha beszélek vele, hogy kicsit kevesebbet, akkor megsértődik, bocsánatot kérek pár nap múlva és FOLYTATÓDIK AZ EGÉSZ.

Ez önmagában nem zavarna, de mostanság kezdtem rájönni, hogy ez a bizonyos madonna-whore komplexushoz hasonló cuccom van, tehát, ha megtetszik egy lány szexuálisan nem akarom "bemocskolni", csak lelkileg érdekel. Mellé pedig kell egy lány, akin kiélhetem a mocskos 'dolgaimat'.

Ez valószínűleg az édesanyához vezethető vissza, de nem-igen tudom hova rakni...

Mit tanácsoltok?