Anyám már nagyon idegesít, mit csináljak?
15 éves fiú vagyok.
Már egy ideje rettenetesen idegesít anyám. Nem csinál semmi különöset, de maga az, hogy 'ilyen', az idegesít...
15 vagyok, már sokak ebben a korban vadul piálnak meg satöbbi.
Én nem.
Miért is idegesítő anya?
Ő engedi a fürdővizemet, reggel ő ágyaz meg. Most ugye mondják, hogy hát mondd neki, hogy már nagy vagy, csinálod magadnak. DE Ő EGYSZERŰEN NEM ÉRTI MEG!!!! Mondom neki ne ágyazz meg, mert felesleges (nem azt mondtam, hogy mert majd én megcsinálom, mert úgysem csinálnám meg, mert MINEK???), azt mondja dehogyis, hát azt meg kell. Aztán, hogyha konkrétan mondom neki, hogy már nagy vagyok, csinálom egyedül, akkor kb. megsértődik.
Folyton azzal cseszeget, hogy miért gépezek egész nap!? Többek között azért, mert míg kortársaim otthon végzik a "férfimunkát", addig én fát nem vághatok, mert "levágod a kezed", gázórát nem állíthatom, ha elromlik, mert "gáz és villany dolgokhoz elvből nem nyúlunk, csak apád", ha vakolni kell vagy valami, "ne koszold össze magad, majd apád megcsinálja", be nem gyújthatok, mert "felgyulladsz/felrobban". Komolyan emberek ÖRÜLTEM, mikor megdöglöttek a pulykák és apa nem volt itthon, én áshattam el őket. Ilyen feladatokra vágom, de max. a teraszt söpörhetem le... Mielőtt azt hinnétek, hogy biztos 'női' munkát szívesebben ad anyám, tévedtek!
Nem főzhetek, mert "majd én megcsinálom", nem locsolhatom a benti cserepes növényeket, mert "kirohadnak/kiszáradnak".
Jó, mondjátok, aranyéleted van, nem kell csinálnod semmit.
Ez rohadtul nem így van, mert én szeretnék fát vágni, szeretnék vakolni, de nem csinálhatom, mert "veszélyes és majd a fater megcsinálja".
Aztán, hogy "ne gépezzek egész nap", elmegyek haveromhoz, bárhova, a következő dolgokat kell elviselnem:
-Tökéletesen precíz, pontos menetrendet kell leadnom anyának
-Legalább 1 ember teljes nevét, akivel elmegyek
-Hova, miért, kik lesznek?
-Mikor odaértem felhívni anyát, mikor elindulok felhívni anyát
-Aztán, ha már tízpercet belefeletkezek az éppen aktuális programba, akkor már rögtön hív, hogy hol vagyok.
És nem vicc, mégha éjszakai a program, akkor is felhív 01:10-kor, hogy hol vagyok már, mert 01-re kellett volna otthon lennem.
Bár, éjszakai programon életemben eddig egyszer voltam...
Aztán, néha ha olyan napja van akkor levág egy hisztit, hogy mi a sz**ért nem csinálunk (nővéreimmel) semmit?!
Azért, mert NEM LEHET.
Nem érti meg, hogy facebookon ne osztogassa meg a képeimet, mert GÁZ.
Ha éppen nadrágot akarok venni, akkor nem meri ideadni a 10ezrest, hanem menjek át a boltba, próbáljak fel valamit, aztán ő átjön, megnézi és kifizeti.
Májusban volt egy komolyabb összeveszésünk, akkor komolyan ÖRÜLTEM, hogy kevesebbet beszéltünk és nem volt ennyire 'nyomulós'.
Csodálkozik, hogy nem mesélem el, hogy melyik csaj jön be.
Ha random hülyeségből felvágok egy nevet, egyből elkezd kombinálni és kitalálja, hogy nekem ez tetszik, mert ő azzal...stb. ÉS ezt elmondja a barátnőinek.
Visszatérve a munkára, ha neadj'Isten valamifélét dolgozni kéne itthon (pl. borsófejtés (bár lehet a borsószemmel kilövöm a szemem)), akkor ha valamiért egy nappal később fejtjük ki a borsót (nem hal bele), akkor rögtön le vagyunk cseszve, hogy nem kér tőlünk semmit, csak ezt, ezt sem csináljuk meg neki, pedig stb...
Ma egyik barátomnál (új osztálytárs) voltam, és rögtön jött, hogy meséljek mi volt.
Mivel elég sz*r volt az összejövetel, beültem a gép elé, és mondtam, hogy majd később.
10 perccel később ismét visszajött, hogy "egész nap gépeztetek, nem hiszem, hogy 10 percet nem tudsz rám szánni", mondtam, hogy én ma még egyáltalán nem gépeztem, és most nincs kedvem beszélgetni.
Majd kb. 10 perc múlva, megsértődött és azt mondta "nevetséges, a saját gyerekeimhez időpontot kell kérnem".
Jó, bunkó vagyok, ez lehet.
De emlékeim szerint ő mondta nekem 1-2 éve, hogyha nem akarok valamiért beszélgetni, akkor ne hisztizzek be és menjek be a szobámba, ha kérdezget, hanem mondjam, hogy "most nincs kedvem beszélgetni".
Hát, de HIÁBA MONDOM!
Jó, persze, becsüljem meg, hogy ilyen óvó édesanyám van, de ez túl sok!
Ha beszélek vele, hogy kicsit kevesebbet, akkor megsértődik, bocsánatot kérek pár nap múlva és FOLYTATÓDIK AZ EGÉSZ.
Ez önmagában nem zavarna, de mostanság kezdtem rájönni, hogy ez a bizonyos madonna-whore komplexushoz hasonló cuccom van, tehát, ha megtetszik egy lány szexuálisan nem akarom "bemocskolni", csak lelkileg érdekel. Mellé pedig kell egy lány, akin kiélhetem a mocskos 'dolgaimat'.
Ez valószínűleg az édesanyához vezethető vissza, de nem-igen tudom hova rakni...
Mit tanácsoltok?
válasza: válasza::-)))))) Nagyon jól szórakoztam, esküszöm! Haláli vagy! :)))))Mintha nem is egy 15 éves írta volna.
Mosolygok, mert sok anyuka írkál itt, hogy "a kamasz gyerekem nem csinál semmit, a gép előtt ül, mit tegyek?" Hát elolvastatnám vele az írásodat, hogy íme ugyanez a gyerek szemszögéből.
De tényleg egyik másik anya agyondédelgeti a gyerekét.
Nincs itt gond nálatok, szeretet illata van ennek az egésznek. Majd csak rájön lassan Anyuka, hogy a fia már rég eldobta a pelenkát.
38/N
válasza:Azt hiszem, apád tudna a legtöbbet segíteni. Ő hogy látja mindezt? Észreveszi egyáltalán vagy a nevelést teljes egészében átengedi anyádnak? Apád kifejezetten kérhetné, hogy menj segíteni a ház körüli munkákban, és a házon kívüli életeden is könnyíthetne. (Esetleg egy másik felnőtt rokon?)
Persze nem kell átesni a ló túlsó oldalára, igen, sok kamasz sokfélét csinál (mondjuk a mértéktelen ivászatok, és ez ugye még az egyik legenyhébb), ami nem helyes. De úgy látszik, te jól fogod fel a dolgokat.
Beszélni már megpróbáltál anyáddal és ugye az nem vált be:(
Ha apád (vagy egy rokon) nem tud / nem akar segíteni, akkor marad, hogy akár veszekedések árán is beszélsz vele újra és újra... és újra...
Nyilván félt, és a jó szándékához nem fér kétség, de előbb-utóbb fel kell hagynia ezzel ilyen mennyiségben... Reálisak az elképzeléseid / kéréseid felé.
Apát is rettenetesen idegesíti anya, néha megértem őt is.
Már amióta érdeklődöm a veszekedéseik iránt, azóta mindig is olyan "még egy veszekedés és válunk" szitu van.
Volt, hogy ő hívott, hogy nézzem meg, hogy ha megint tönkre megy a fűtés, mit kell állítani, de anya mondta, hogy "Nem!! megyek én", apa szólt, "hát, de neki kéne már", anya válasza "hááát, nem akarom, hogy ilyen dolgokhoz nyúlkáljon".
válasza:"15 vagyok, már sokak ebben a korban vadul piálnak meg satöbbi. "
Ja, az agyfogyatékos idióták. Te is az vagy?
válasza:" de mostanság kezdtem rájönni, hogy ez a bizonyos madonna-whore komplexushoz hasonló cuccom van, tehát, ha megtetszik egy lány szexuálisan nem akarom "bemocskolni", csak lelkileg érdekel. Mellé pedig kell egy lány, akin kiélhetem a mocskos 'dolgaimat'. "
Jézusom... 15 éves kölyök vagy, nem felnőtt férfi!
Egyébként költözz el és oldd meg az életed. Ja hogy még gyerek vagy. Akkor meg legyél szíves normálisan nyilatkozni arról a nőről, aki megszült, felnevelt, gondoskodik rólad és igyekszik embert faragni belőled.
"Aztán, hogy "ne gépezzek egész nap", elmegyek haveromhoz, bárhova, a következő dolgokat kell elviselnem:
-Tökéletesen precíz, pontos menetrendet kell leadnom anyának
-Legalább 1 ember teljes nevét, akivel elmegyek
-Hova, miért, kik lesznek?
-Mikor odaértem felhívni anyát, mikor elindulok felhívni anyát
-Aztán, ha már tízpercet belefeletkezek az éppen aktuális programba, akkor már rögtön hív, hogy hol vagyok.
És nem vicc, mégha éjszakai a program, akkor is felhív 01:10-kor, hogy hol vagyok már, mert 01-re kellett volna otthon lennem. "
Ez teljesen normális és helyénvaló egy 15 éves kamaszGYEREK esetén, mint te. Kivel mész, hova mész, meddig leszel ott. Kéri, hogy értesítsd, ha megérkeztél, és ha indulsz, akkor is. És csókold meg a földet örömödben, hogy ennyi idősen hajnali egyig kimaradhatsz, én biztos nem engednélek el gyerek létedre hajnalig sehova.
válasza: válasza:Anyukád túlságosan kímél Téged, több feladatot is rádbízhatna... Mond neki, hogy szerinted túl sokat dolgozik, mindent ő csinál, és hagyja, hogy levegyél a válláról némi terhet.
A többi korlátozás teljesen normális, mivel kiskorú vagy még, nagyon is van köze ahhoz, hogy hova mész és kivel, szóval jogos a számonkérés, akár tetszik, akár nem.
Légy vele kedvesebb, kezdeményezz beszélgetést, akkor talán jobban fog bízni benned. Hogy őszinte legyek, nagyon rosszul bánsz vele, nem ezt érdemelné. Ne felejtsd el, neki köszönheted az életed, ezért cserébe a a TISZTELET a minimum.
Őszintén sajnállak téged..
És ha azt mondja neked az anyukád hogy ne gazolj ki a kertben, és kigazolsz, akkor mi van?
Ezért csak nem szídhat le!
Próbálj meg minél több ilyen dolgot csinálni ha szeretnéd és add a tudtára, hogy nem vagy kisbaba!
Remélem, segítettem, további jó ,,harcolást"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!