Kiben van a hiba? Mi lenne a helyes?
Mig masok dicsernek önallosagom miatt, a szüleim eleg furcsak velem. Gyereknek akarnak nezni, de olyan szinten hogy lehulyeznek, undokok velem. Tudni kell, hogy apam es anyam a hatam mogott eloszeretettel szeret kibeszelni, megvitatni hogy szerintuk en mennyire rossz vagyok.
21 eves vagyok, 1 eve dolgozom. Szuleimnel nem ritka jelenseg hogy a 2 eves parkapcsolatomba bele szolnak folyton hogy mikor alszunk egyutt a parommal, csak mert nekik igy esik jol,holott a paromat kedvelik, de szeretnek lenezni, bunkoskodni, kiabalni velem.
Parommal hosszas fontolgatas utan ugy dontottunk, ideje lene osszekoltozni lassan, probalgatni az eletet.
Ezt a koltozes dolgot hosszu honapok alatt nem mertem felhozni a szuleimnek hiszen csak leneznenek ha en el akarnak koltozni, egyszeruen nem vettek volna komolyan es ugy gondolják hogy folyton korulottuk kellene forognom, segitenem, mert ők neveltek fel.
Na nagynehezen elohozakodtam a temaval, ugy ereztem eleg erett vagyok es a szemuk ele kell allnom. Megjegyzem, iszonyatosan nehezen ment,sosem volt bensoseges beszelgetesunk. Eloszor anyanak meseltem el, hatalmas meglepetesemre elfogadta azzal a megjegyzessel hogy "ez az elet rendje". Par nap utan apunak is elmeseltem,ö is igy vélekedett. Irtozatosan megleptek a hozzaallasukkal es nagyon boldog voltam, a tobb eves félelmem amit ateltem mellettuk, egyszerre megszűnt. Hetvegen a paromnal voltam (az egyuttalvas problemaja szokas szerint megvolt) na de amikor hazajottem vasarnap, akkor jott a sokk. Ugy erzem volt ideje apunak es anyunak kibeszelnie engem,mert elojott a szokasos bantalmazas a szavakkal. Ekkor ugy ereztem hogy nem kellett volna orulnom a kezdetleges velemenyuknek,furcsa is lett volna ha minden sinen volna a koltozessel kapcsolatban. Pedig annyira izgultam.
Hazaerve hirtelen nem az eddigi furcsamodon kialakult jo velemenyuk volt hanem az hogy na de mit kepzelek en, nehogy rogton alberletet nezegessek es meg lesz ez beszelve itthon, nehogy csakugy legyen ahogy en elkepzeltem es hogy egyelore miota dolgozom, semmi hasznuk nem volt még, es ők neveltek fel, ideje tamogatnom őket. Hozzateszem,havonta adtan haza ami nekik keves volt es nemsokkal tobbet mindig felretettem a jovomre. Alig maradt par ezrem ha az adott honapban barmire szuksegem lenne..
Jo alberletet talalni felenk nehez,sokba kerul minden, egy mosogepet es egy hutot nem tudnek talan megvenni a felretett penzembol de azt varjak hogy most tamogassam őket amikor mindenuk megvan. Mi tortenhetett? A parommal ketten eppen kijonnenk valahogy es emiatt butorozott lakast keresunk.
Ne foglalkozz velük. Menj keress albérletet és költözzetek. Legyen benned ennyi önállóság és határozottság. Ami a lakás többi berendezését illeti, majdcsak berendezitek közösen, apránként. Fő, hogy minél előbb el a szüleidtől.
Enyémek hasonlóak voltak, és 19 évesen elköltöztem. Egyedül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!