Szerintetek kinek van igaza? Jogos a felháborodásom?
Néhány napja már volt egy kérdésem a történettel kapcsolatban, röviden a lényeg: a 18 éves, épp hogy leérettségizett húgom teherbeesett a 20 évvel idősebb pasijától és megtartják a gyereket (a pasas szedte rá a húgomat, mint kiderült). Mindketten a szüleim nyakán élnek (a pasas kb. 1 éve), azóta át kellett élnünk mindent, éjszakai ordítozások, háztartási eszközök rongálása, ajtócsapkodás, üvöltözés nappal és éjszaka, nem törődve az itt lakókkal. A húgom többször megcsalta a férfit, így az sem biztos, hogy az övé a gyerek (szerintünk).
Most viszont anyám elkezdte mégjobban pátyolgatni a húgomat (így is a húgom volt a kedvenc gyerek, kívülállók is említették már többször). Állandóan a terhességről meg a babákról beszélnek, én pedig ki nem állhatom ezt hallgatni, hiszen gyűlöltem mindig is a húgomat, azzal telt a fél életem, hogy miatta kellett aggódnom nekem (és a szüleimnek, így minden figyelem rá hárult), belegondolni is borzasztó, mi lesz, ha a gyerek megszületik: ő is csak elveszi azt a figyelmet, törődést és anyagi támogatást, ami nekem "járna" pont most, amikor el akarok indulni az életben, diploma után. Úgy döntöttünk a párommal, hogy elköltözünk innen messzire, külföldre, és csak ritkán fogunk hazajárni, de a húgomékra többé egyikünk sem kíváncsi (a húgom nála is kihúzta a gyufát már évekkel ezelőtt, párom is utálja, többször majdnem egymásnak mentek). Anyám iszont próbál puhítgatni minket, hogy "mégiscsak a testvéred" stb.stb. Ma ráadásul megtudtam, hogy anyám is arra játszott, hogy a húgom megtartsa 18 évesen a gyereket és apám szerint nagyon örül a hírnek. Állítólag még a szüleim egy másik házát is oda akarja nekik adni, hogy ott lakhassanak (pedig a pasas már intézné a háza felújítását, hogy odaköltözzenek, csak a húgom nem akar!). A pláne az, hogy én is odaköltöztem volna már korábban, de anyámék nem akarták, mondván, oldjam meg magam, ők nem fogják a bérlőket onnan kitenni.
Egyébként apám, a párom és énszerintem is a húgomék anyámék nyakán fognak maradni, anyámnak kell majd a gyereket nevelni, eltartani.
A kérdés most nem is az, hogy költözzek-e, ez el lett döntve, a húgom szülése előtt 1-2 hónappal költözünk. De szerintetek azok után, amit anyám csinált (persze mióta a húgom terhes, én kb. fel is fordulhatnék, hisz ő a kedvenc gyerek), szóval mit gondoltok, ti mennyire járnátok haza, szóbaállnátok-e egyes rokonaitokkal (elsősorban anyám és a húgom kérdéses) azok után, hogy annyira nehezteltek rájuk? Megbocsátanád-e a húgodnak, hogy tönkreteszi a családod, miatta kell mindent teljesen önállóan, szülő segítség nélkül (pedig számítottál rá) megoldanod, képes lennél-e pl egy karácsonyi vacsorára leülni vele és a szintén utált pasijával egy asztalhoz? Te hogy éreznél a helyemben?
Én teljesen megértelek. És magamat ismerve én speciel maximum egy távoli ismerősi szintet tartanék fent ezek után a családdal.
Csak először még jól elmondanám a szüleimnek a magamét, legyen min gondolkodjanak, vajon miért is nem látnak szinte sosem.
Mert azt azért úgy hozzá tenném, hogy alapvetően a húgod a legkevésbé hibás. Egyrészt a szüleid nevelték félre, másrészt jóformán még gyerek, harmadrészt pedig a felnőtt, elvileg gondolkodni képes szüleid adják alá a lovat a mai napig...
Apám ellenzi az egészet, ő azt mondta, ha ők maradnak a házában, ő megy innen, de közben meg mindent csendben eltűr, egyszer sem próbált meg a húgommal leülni beszélgetni, hogy igenis vetesse el. Egyébként a húgom a 12. héten szólt a szüleimnek... de akkor sem szabadna támogatni, úgy vélem.
Az egész gyerekkorom azzal telt, hogy a húgom terrorizált engem (igazi mini terrorista volt, én meg az a szerényebb fajta), aztán mikor végre megerősödtem, akkor meg pont jöttek az ivászatos, drogos és egyéb szabálysértési ügyei. 17 meg 20 évesen a saját életem meg az iskola helyett azon kellett aggódnom, hogy melyik árokban fekszik eszméletlenül (mert igen, régen aggódtam érte és próbáltam jó útra téríteni - a szüleimmel ellentétben -, de már nem érdekel).
"Úgy döntöttünk a párommal, hogy elköltözünk innen messzire, külföldre..."
Nagyon jó döntés, sok sikert. Az energiádat erre összpontosítsd, ne a húgodra. Mindig előre nézünk, nem hátra, mert különben s*ggre esünk.
Ezzel a téma túl is van tárgyalva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!