Fogalmam sincs, mi lesz velem. Hogy beszéljek erről a szüleimnek? Mi lehetne a megoldás?
Június elején elutaztam külföldre, utazgattam a világban, tegnap jöttem haza. Azért mentem el, hogy "rátaláljak önmagamra", megoldást találjak a problémáimra és eldöntsem, mit szeretnék csinálni a jövőben. Elmentem, de ha lehetségese, még jobban összezavarodtam, mint eddig és mikor elmentem, anya mondta, hogy szeretné, hogy mikor hazajövök, akkor tisztán lássak az életemmel kapcsolatban és döntsem el, milyen egyetemre szeretnék menni. Hát ez nem jött össze, sőt... Eddig csak budapesti egyetemekben gondolkoztam, de már eszembe jutottak külföldi egyetemek és az is, hogy esetleg kihagyok 1 évet...
De nem akarom, hogy a szüleim azt gondolják, döntésképtelen vagyok és megint elpazaroltam 3 hónapot a semmire. Viszont az igazság az, hogy kétségbe vagyok esve, mert a legtöbb osztálytársam tudja, hová akarnak menni továbbtanulni, míg az én életemben az egyetlen biztos pont az, hogy szeptember 8.-án megkezdem a végzős évemet a gimiben.
Anya szerint nem lenne baj, ha kihagynék 1, esetleg 2 évet, de tudom, hogy azután szinte lehetetlen lenne visszaszoknom a tanuláshoz, a vizsgákhoz.
Apa azt mondja, hogy menjek egyetemre és később átvehetném tőle a vállalatot. De nem élheti apa helyettem az életemet.
Nem vagyok biztos abban, hogy én ezt szeretném csinálni. Fogalmam sincs, mit akarok csinálni.
Nem akarom őket megbántani azzal, hogy még kétségbeesettebb vagyok, mint amikor elutaztam. De muszáj lesz beszélnem velük erről...
Hát, semmiben nem vagyok túl jó. Vagyis több nyelven beszélek és jól is táncolok, de ennyi. Sosem jártam versenyekre, az órákon is leginkább zenét hallgatok, filmet nézek, chatelek, beszélgetek, vagy alszok és itthon, vagy magántanárnál megtanulom, amit kell.
Nem vagyok kiemelkedő semmiből. Mindent megunok elég hamar és unatkozni kezdek.
Amiket tényleg szeretek csinálni, azokért az emberek nem kapnak fizetést.
Talán az a gond, hogy fogalmam sincs, hogy mi lesz velem az érettségi után. Mindenkinek vannak tervei, még annak a barátnőmnek is, aki egy 12 éves szintjén áll és úgy élte túl a gimi első 2 évét, hogy fogalma sem volt, mi a különbség a kémia és a fizika óra között, egyszer a kémia anyagot mondta fel a fizika órai felelése alatt. És mégis, még ő is tudja, milyen egyetemre megy!
Úgy érzem, mintha a gimnazista éveim alatt semmit nem változtam volna.
#3 te totál lúzer vagy! Tartassa el magát? Azt tanácsolod neki hogy élősködjön? Bezzeg ha azt írta volna hogy nem akar tanulni, hanem élősködni akar, milyen leosztást kapott volna...
Na figyi, sajnos nekem is ez a problémám, tudok tanácsot adni de nem biztos hogy jó tanács lesz. Keress valami munkát, lehetőleg szakosodottat, szóval ne bolti eladó vagy telemarketinges legyél. Olyat keress ahol lehetsz beugrós, hátha nem kérnek szakmát, nyugodtan váltogasd akár havonta, ha az kell, de találd meg ami tetszik! Én is ezt tettem, de elkövettem egy óriási hibát: megtaláltam azt ami viszonylag jól megy és nem utálom csinálni, de még mindig nem az álom meló, és elköltöztem otthonról!! Most el kell tartanom magam, így nem tudom hogy lesz esélyem szakmát tanulni, és azt se tudom hogy mit.
Szóval maradj otthon, amíg csak tudsz, de ne élősködj. Keress hobbikat, hátha kiderülnek rejtett tehetségek.
Mást nem tudok mondani, én is szenvedek. Sokat sírok emiatt, fölöslegesnek, hasztalannak érzem magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!