Nem tehetek valamit, hogy sűrűbben lássam apukámat?

Nem könnyű helyzet...

Ebben az egy esetben de hallgass anyukádra, és ha úgy érzed, hogy most apukáddal lennél, akkor menj el hozzá. Nem tudom hány éves vagy, mert 2.5 óra elég sok tömegközlekedéssel. A legbölcsebb, már legnehezebb ilyen esetben a két szülő között lavírozni, úgy hogy lehetőleg egyikkel se vesszél össze (nagyon). Talán néha tölts ott egy teljes hétvégét. A lényeg hogy ebben az ügyben te döntsél, és oda menj, ahol épp jól érzed magad.

lehet apud mondta anyudnak, hogy munka alatt nem szereti ha ott vagy, csak anyud nem akarja neked mondani, hogy ne fájjon

én megértem, nálunk is apa olyan munkamániás, azt hiszi addig él, amíg dolgozni tud, ha már nem menne neki az a véget jelentené.

Szomorú, hogy anyád nem enged apádhoz, valószínűleg téged használ fel arra, hogy apuval kiszúrjon a vélt vagy valós sérelmei miatt, és nem érdekli, hogy ezzel veled is kiszúr.

Apád ajánlja fel, hogy kifizeti az útiköltséget, ha mennél, ez talán segíthet.

más számos okai is lehet

p otthon élsz anyud mellett vannak kötelezettségeid, stb, apudnál lehet csak hepázol, de hogy tuti nem a házid csinálod nála..

vagy ha nem ez, még sok ilyen más ok is lehet

Szerintem próbálj meg leülni vele, és rávezetni anyukádat, hogy mennyire ellehetetleníti a hozzáállása azt, hogy apukáddal találkozz, és hogy ez mennyire rosszul esik neked. Nyugodtan mondd meg neki azt is, hogy nem látod okát annak, hogy ne láthasd apukádat (mert ezek szerint valóban nem az iskola vagy pénzügyi akadálya van ennek, csupán anyukád nem akarja). És hogy szeretnéd tudni, ő mit gondol a helyzetről, vagy mégis milyen okkal nem enged el, mert eddig csak ürügyeket meg kummantást hallottál részéről.

Sőt, a legjobb az lenne, ha apukádtól kérnél segítséget, hogy esetleg beszéljen anyuddal (óvatosan persze, hogy anyud ne támadásnak vegye a dolgot). Hiszen könyörgöm, felnőtt emberek, akiknek elvileg meg kellene tudni beszélni az ilyesmi problémákat. Nyugodtan mondd meg, hogy úgy érzed, a mostani helyzet téged nagyon megvisel érzelmileg és szellemileg, és hogy te csak egy gyerek vagy, az ő problémáikat nem a te dolgod megoldani, te itt igenis áldozat vagy, és nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. :(

Esetleg a nagyszüleid nem tudnának segíteni neked az anyukáddal való kommunikációban? Szerintem itt sokat jelentene. Ha velük nem tudsz számolni, akkor viszont tényleg magadra maradtál, szóval kénytelen leszel jobban a sarkadra állni, és határozottabban/nyíltabban anyukád tudtára adni, mit gondolsz/érzel. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy beszélj vele csúnyán/kiabálj vagy bármi hasonló. Egyszerűen csak mondd el neki, mit érzel, és reménykedjünk benne, hogy sikerül kicsit meghatnod. :(