Anyukám döntés elé állított, hogy válassza közte és a barátom között! De nem mondtam neki semmit, csak visszajöttem a koliba, mert vasárnap volt, és még tanulnom is kellett! Ő kitagadott, most egyedül vagyok, mit tegyek?

A legjobb, ha gyorsan elmondom a rövid történetet: van 3 testvérem, és egy nevelő apukám, illetve anyukám. Idén húsvét előtt 2 hétig nem beszéltem anyával, mert ha hívtam sosem hívott vissza, ő meg nem hívott. Amúgy sem szokott hívni! Húsvétkor nem mentem haza, mert tanulnom kellett, a 3 kistestvér miatt ez lehetetlen. Illetve két hétig nem is kerestek a szüleim. Gondoltam már megint nem hiányzom nekik. Húsvétot követő pénteken hazamentem, mert apa hívott azzal a ténnyel, hogy várnak. Fura érzéssel, de gyorsan összepakoltam és hazamentem, otthon csak a 3 tesóm volt egyedül, más nem. Bementem a szobámba, kipakoltam, gondolván, hogy majd jönnek haza, addig nekiállok a beadandókat írni. Majd mikor anya hazajött, lekiabálta a fejem, hogy hol voltam, és h nem válaszoltam neki, nem kerestem, nem voltam elérhető, nem voltam a kollégiumban. Majd a témára rögtön arra vezetődött, hogy a barátom miatt van minden, mert hogy elveszi az eszem, és mindennek elmondta - 8 hónapja vagyunk együtt - nagyon szeretem. EGész életemben visszahúzoó voltam, sosem voltam olyan, mint más lányok. De őt megszerettem a koliban. Anyára sosem számíthattam, nem érdekeltem sosem, mindig felszínesen mutatta ki az érzelmeit, és főként csak mások előtt. Az hogy igazából én mit érzek, az nem érdekelte. Döntés elé állított, hogy családom vagy a barátom. Én nem tudtam mit csinálni. Szeretem apát ( de nem állt ki mellette) és a három tesómat is. A napokban hallottam, hogy a tesóimnak kezdi bemagyaráni, h nem őket választottam és már nem megyek haza. Hiányoznak a tesóim. A barátomat ritkán látom, de mindig beszlünk. Nagyon egyedül érze magam, és magamra hagyva. Nagyon nagy ürességet érzek magamban, de a barátom szeret és én is őt. Nem tudtam volna elviselni hiányát, szeretét. Többet foglalkozott velem, jobban kimutatta érzéseit, mint anya bármikor. Többet nem meheek haza. Anyám élvezte mindig ha az egyetlen netes gépünket használhatta, ami a szobámban van, miután megmutattam neki pár éve, hogyan műödik állandóan facebookozik, mindig fent van, de rám sosem írt volna. A tesóimat is elhanyagolja miatta. Semmi más nem érdekli igazán csak az internet, a szomszédokba való átjárás pletykálkodni és nagyzolni. Több alkalommal alázott meg életeben, egészen kiskorom óta. Egész életemben egy olyan családra vágytam, ami szeretet teljes, ahol az emberik megbeszélik a problémát és a szülő mást is csinál a büntetésen és a bántalmazáson kivűl ( utóbbiért már nevelőszülőknél is voltam). Kérlek adjatok tanácsokat, hogy mit tegyek. 19 éves lány vagyok, és még csak most járom az első évet az egyetemen.