Utálom az apámat! Mit tegyek?

Lehet hogy sokan kérdezik de akkor is. Folyton iszik. Mikor berug akkor folyton beleköt mindenkibe. Anyukámat mindig sértegeti. Engem is lehord mindenféle k*rvának meg minden. Nagyon szarul esik mert nem így kéne beszélnie a saját lányával. Olyan rossz látni mindenhol, hogy szinte mindenkinek jó apja van. Asszem 2 hétel ezelött is részegen jött haza, és majdnem elbaszta azt a kis pénzt is, amit kajára tudtunk volna költeni. Mikor nem engettük le akkor is csak veszekedett velünk. A két bátyámat is folyton tönkreteszi. Az eggyik tesómat leis üldözte a veszekedésével. De szerencsére pár óra múlva hazajött. Apámnak csak ezek a fontosak: bor,pezsgő,sőr. Miközben cukorbeteg. Mondjuk neki hogy ne igyon de nem használ semmit. Csak azt mondja hogy: Úgyis meghalok úgyhogy szabad innom meg amúgy is, mi közöd hozzá? Na akkor olyan ideges lettem hogy csak na. Mikor veszekedés van mindíg fáj a hasam meg sírok. Anyukám mindent megtesz, hogy ne legyen veszekedés de hiába. Ja meg az apám mindig azzal jön hogy ránk költi el a pénzt úgyhogy maradjak csendben. Néha azt kívánom, hogy bárcsak meghalna de ilyenkor szarul érzem magam mert ilyet kívánok. Anyukámnak nincsen munkálya de keres. Mondom neki hogy váljon el tőle de azt mondja hogy: nem tudnánk hova költözni. Apám mikor nem iszik akkor is ilyen. De mikor étteremben vagyunk vagy ilyesmi akkor meg megjátsza a szentet. Szégyen úgy beszél velünk mintha idegenek lennénk. Még akit utàl azzal is külünbűl beszél. Miközben ezt írom akkor is könnyezek. Szinte GYŰLÖLÖM! Már nem sokáig bírom! Már szinte a sulibol is félek haza jönni nehogy megint a veszekedésre jöjjek haza. Csak azért nem mentem világgá mert biztos hiányoznék az anyukámnak meg a testvéreimnek. Meg amúgyse lenne hová mennem legfeljebb a barátaimhoz de ők messze vannak. A nagypapámhoz se tudunk lemenni mert túl messze van és nincs kocsink. Mikor meglátom az apukámat elkezd fájni a hasam de nagyon. Egy jó szóval se tudnám jellemezni. Mikor hozzá szólok akkor lehord mindennek és azt mondja hogy: takarodjak ki a szobábol. Próbáltam azt is hogy nem figyelek oda de nem ment. Azt is csináltam hogy kiöntöttem a piáját de majdnem megütött, na akkor csalódtam benne igazán és törtem össze. Persze erre " nem emlékszik,,. Anyukám meg a tesóm akkor úgy leordították az apám fejét. Mikor kibékültem vele akkor csak egy napig volt jo, utána kezdődött minden az elejéről. Szóval rühellem az apámat. Mindig azt mondja nekem hogy : be kéne adni az intézetbe. Nagyon szar ezt hallgatni. Ráadásul 5-en lakunk egy két szobás lakásban miközben lehetett volna lehetőségünk elköltözni egy nagyobba. Szóval....nem találok rá szavakat. Ruhát is szinte alig kapok. Amennyit elkölt piára abból vehettünk volna ruhákat meg kaját. Sorolhatnám ezt napestig. Amúgy valahol talán szeretem mert mégis az apám valahol. Ha apám megtudná hogy ide írok kinyírna. Valaki segítsen KÉRLEK!!! Valami tanácsot adjon valaki!

Bocsánat hogy ennyit írtam. Meg a helyesírási hibákért.

13/L