Miért utál engem a családom?

Anya:

Annyira GYŰLÖL, hogy az hihetetlen. Ha valamit nem úgy csinálok ahogyan ő akarja, akkor olyan ordításban van részem, hogy...pff! Egy kis sztori: (egy a sokközül)

Bent vagyunk a boltban, kiválasztja a neki megfelelő zöldséget vagy gyümölcsöt:

,,Leszedni!"-mármint a zacskót, hogy beletegye az ételt. Megyünk tovább, (kissé lemaradok) ,,Gyere te csicska!!"-a legjobb, hogy ez mindenki előtt! :( De ezt azért csinálta, mert azt mondtam,hogy fogja meg a másik boltban vett élelmiszert, mert kosarat akartam felvenni! Annyira cinikus velem, hogy egy kutyával is szebben beszél (nem csoda az állatokat legalább szereti). Egyáltalán nincs harmóniám, a kikapcsolódáson csak annyi, míg az iskolában vagyok vagy alszom. Nincs kooperációm anyával. Nem differenciál meg a tárgyaktól, sőt annak tekint! SZŐRNYŰ! Miért utál ennyire?

Apa:

Több, mint egy éve nem láttam, azt sem tudja hány éves vagyok.

Nagynénim: (ballagásomra egy tabletet szeretnék)

,,Minek ANNAK tablet?! Inkább tanuljon!"

Többiekkel nem tartjuk a kapcsolatot.

Senkinek nincs egy normális szava se hozzám. A lelkembe tipornak a leszidással. Mikor vége van a veszekedéseknek utánna sem tudok rá haragudni de nem felejtem el őket!! :( Mit tegyek/Mit javasoltok? Köszönöm előre is!