Szerintetek az normális, ha a szüleim soha nem hívnak fel? Illetve évente mondjuk kétszer max, ha van valami konkrét ügy (pl. levél érkezett a nevemre a címükre). Egyébként mindig én hívom őket, kb havonta 1-2 alkalommal.
És amikor beszélünk, akkor sem igazán kíváncsiak rám, csak panaszkodnak az anyagiakra (rám meg irigyek, mert én vagyok a családban az egyetlen diplomás, így jól keresek.)
Teljesen más vagyok, mint ők, más dolgok érdekelnek, más az értékrendszerem, de attól még szerintem érdeklődhetnének felőlem.
Ugyanez a helyzet velem is, amiket leirtál, én is többször megfogadtam, hogy én sem fogom már keresni az anyámat,de sajnos nem tudom megállni.
Ne is törõdj vele, hivd te, igy a lelkiismereted tiszta marad!
3 háznyira van az albérletünk, mint a szüleim lakása.
Naponta többször hívnak fel, valami aprósággal.
Van e mit ettünk, mit főztem stb.
Azt azért ne felejtsd el, hogy anno annak idején amikor a te szüleid voltak fiatalok, akkor nagyon nehéz volt bejutni egy egyetemre vagy főiskolára. Akkor nem voltak állami egyetemek, mindenki maga fizette a tanulmányait, és bizony 3-4 tanulmányi átlaggal nem is igazán került be az ember.
Arról nem is beszélve, hogy anno annak idején már 14 évesen (én 42 éves vagyok, és amikor én voltam diák 14 év volt a kötelező korhatás az iskolákban, tovább tanulni nem volt kötelező)
sokuknak dolgozniuk kellett egyéb okok miatt. Nem hiszem, hogy a szüleid irigyek rád mert te diplomás lettél. Ha ez igaz lenne, akkor nem támogattak volna, nem tartottak volna el 20-25 éves korodig amíg az egyetemet koptattad. Egyszerűen csak elvannak a maguk gondjaival. Talán azért panaszkodnak az anyagiak miatt, mert titokban remélik, hogy a sok lemondásért amit érted tettek, hogy egyetemista lehess, néha segíted őket ha nem is anyagilag de más módon..
Segítesz nekik??
(tudod az a kijelentés, hogy bezzeg te diplomás vagy, így jobba vagy náluk, és ők irigyek.... nos erre mondják, hogy az egyetem diplomát ad, de intelligenciát nem.)
Az, hogy a szülőnek nem volt lehetősége tanulni, nem függ össze azzal, hogy nem keresi a gyerekét. Az én szüleimnek sem volt lehetősége tanulni, egyedüli diplomás vagyok a családban, és teljesen más vagyok, másképp gondolkodom, mint ők. Ettől függetlenül épp az előbb hívott anyu, hogy mi volt az orvosnál, pedig egyébként tegnap találkoztunk.
Anyukaként nem tudom megérteni, hogy valakit nem érdekel a gyereke, nem hívja fel pusztán csak azért,hogy megkérdezze, hogy van, legalább heti egyszer.
Időpont ma 12:24
Nyilván nem függ össze, hogy a szülők tudtak-e tanulni vagy sem. De mivel anyagi gondjaik vannak, és a lányuk szerint irigyek mert sokkal jobban keres, és mert ő bezzeg diplomás míg a szülők nem, nem gondolod, hogy a szülőknek már az is sokba kerül ha telefonálniuk kell? Nyilván úgy vannak vele, hogy ha már ilyen jól keres, fel tud minket hívni.
Ha meg ingyenes a telefonálás, vagyis a szülők bármikor ingyen felhívhatják a lányukat, akkor meg pláne nem irigység van a háttérben. Akkor csak annyi, hogy a szülők érzelmileg sosem ragaszkodtak a lányukhoz vagyis semmivel sem jelent többet nekik mint egy távoli rokon akivel szintén havi 1-2 alkalommal beszélgetnek..Akkor ott nem a diploma, vagy jó kereset az ok. Az ok, hogy sosem voltak igaz szülő-gyerek kapcsolatban..Ez ellen meg sokat már nem lehet tenni, csak elfogadni, hogy bár elvannak, nincs harmónia köztük.
Nem, a szüleim nem tartottak el egyetem alatt, dolgoztam.
És igen, segítettem nekik egy darabig, most már nem.
Ha nem a szeretet a szülő-gyermek kapcsolat alapja, hanem a pénz, az nem jó...
Illetve megjegyzem, hogy amíg jelentősen támogattam őket (havi 80ezerrel), akkor is csak én hívtam őket.
A másik pedig az, hogy nincsenek rossz helyzetben a magyar átlaghoz képest, hidd el, tudom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!