Mit tegyek, ha állandóan bűntudatom van, és úgy érzem, kihasználom az anyukámat?

"Anya, ne vegyél nekem semmit, megvan mindenem, kösöznöm, szeretlek"

Fáj az embereknek néha az agyukat használni? KÉRD MEG, hogy nem kell semmi köszönöd szépen. Pont. Hajj de marha, komplikált az élet. Ha nincs bajod, kreálsz magadnak.

"Ha nincs bajod, kreálsz magadnak."

Ez nagyon igaz, de sokszor egyes leveleket olvasva, bizony belegondol az ember, hogy neki mennyi mindene megvan...

Azért megkérdeznélek kérdező: anyukád egyedül nevel téged, vagy van egy apukád is? Ugyanis őróla majd mindenki megfeledkezik. Csak akkor említik ha alkoholista, és veri vagy elhagyja a csládot.

Egy apuka.

Nincs semmi okod a bűntudatra, sem a pedálozásra, hogy "viszont" adj bármit is a "jó" mamának. Anyukát állítsd le az ajándékhalmokkal. Nekem nem kell semmit sem adnod azért, mert anyukád SZERET; az állandó ajándékozgatás, az elhalmozás mindennel azonban nem egészen az.

Anyukád éppen azért csinálja ezt, hogy bűntudatot keltesen benned, hogy bizonygassa előtted, önmaga és az egész világ előtt, hogy ő jó, ő önzetlen, azt sem tudja, mivel halmozzon el téged...holott csak szeretni kéne és az nem kerül semmibe, de nem követel hálát sem.

Ehelyett neked állandó hálaérzed van, megfelelési kényszered és bűntudatod - ezeknek az a lélektani jelentősége, hogy nem enged magáról leválni.

Értsd: pedálozol neki, holott nem kéne. Neked nem kell a kedvében járni, és amikor elhalmoz mindennel, akkor NEMET kell tudni mondani és vissza KELL utasítani azt, amire nincs szükséged. Amire pedig van, azt magad is meg tudod venni.

És anyukád nem önzetlen, kicsillag, sőt! Nagyon is önző, csak ezt nagyon fifikásan teszi.

Kérjél tőle időt ajándékba.

Mondjuk keverj be egy adag palacsintát, tedd a hűtőbe, és ha hazajön közösen süssétek ki.