Édesanyám unokát szeretne?

Több, mint 5 éves párkapcsolatban élek, de még sajnos nem tudunk gyereket vállalni, pedig korábban nagyon szerettem volna. De már kezdtem beletörődni, hogy talán soha nem lesz gyerekem, s el is fogadtam ezt a tényt. Ám az utóbbi időben megint fellángolt bennem a gyermekvállalás érzésének erőssége, főképpen az édesanyám hatására. A szüleim másik megyében élnek, jóval távolabb tőlem, csak ritkán utazok hozzájuk, 3-4 havonta (nyáron többször). De az utóbbi alkalmakkor szinte mindig a gyerekvállalásról esett szó, s már kezdem egyre jobban azt érezni, hogy édesanyám unokát szeretne (a faluban ahol él egyre több velem egykorúaknak és nálam fiatalabbaknak születik gyereke és természetesen ismeri a szüleiket, tartja velük a kapcsolatot és szerintem az is befolyásolja az érzéseit, hogy ők már nagymamák lehetnek). Amúgy van egy úgyszintén lány ikertestvérem, ő is távolabb lakik a szülőktől hosszú párkapcsolatban, ők sem tudnak, s akarnak egyelőre babát. Szóval nem csak engem traktál édesanyám, hanem a testvéremet is. Eleinte nem érdekelt, nem foglalkoztam vele, de most, hogy legutoljára otthon voltam, eléggé felzaklatott a dolog, s úgy érzem babát akarok, megerősítette ezt az érzést bennem. De nem tudom mit szeretnék, hogy lenne jó, teljesen össze vagyok zavarodva, szívem szerint bevállalnám, de még nem lehet (anyagi okok miatt). Lehet gyengülni fog ez az érzés, főleg ha nem találkozok a szüleimmel megint egy jó darabig, de szinte már félek a következő találkozástól, mert tudom, hogy megint fel fog jönni a téma. Édesanyám nem mondja ki, hogy unokát szeretne nyíltan, de nagyon érződik és szerintem rá akar vezetni arra, hogy lépjünk. Nem tudom mit tehetnék, csak az ő kedvéért nem leszek terhes. Inkább az a gond, hogy teljesen összezavar, s már magam sem tudom mit akarok. Tudom, azért is vált fontossá számára a dolog, mert én sem és az ikertestvérem sem vagyunk már annyira fiatalok, hogy halogassuk az gyerekvállalást, és nem akarja, hogy unoka nélkül maradjon (igaz, van még egy 21 éves húgunk, de mi vagyunk a rangidősek). És ha netán soha nem lesz gyerekem, azt hogy fogja viselni? Hogy tudnám kiküszöbölni, hogy a legközelebbi találkozáskor ne legyen megint ez a téma? Hogy oldhatnám a feszültséget, mit tegyek, hogy ne ezen rágódjak állandóan?

29N