Ugyanolyanok leszünk a gyermekeinkkel mint a szüleink voltak velünk?

Áprily Lajos: AZ APA

Hallgatott s némán birkóztál vele.

Most már simulnál, mint a régi gyermek.

Lázadásodnak nincs ellenfele,

s tudod már: holt apák jobban nevelnek.

Ha tisztában vagy vele, hogy melyek ezek a problémák, azokat tudod majd másképp csinálni. De vannak olyanok is, amelyeknek észrevétlenül beépülnek a tudatalattidba, a személyiségedbe. Ezek feltárásához több tudatosság kell.

Van egy csomó könyv és leírás a gyereknevelésről, amelyek megvilágosíthatnak majd, ha oda jutsz.

Hasonló volt a helyzet, én nagyon próbálok figyelni, hogy ne csináljam azt, amit anyu. Egyébként a minta tényleg önkéntelenül is öröklődik, néha, azon kapom magam, hogy pont ugyanúgy viselkedek, de gyorsan rájövök, hogy ez nem jó. És akkor abbahagyom.

De egyébként nagyon nehéz, mert az ember alapvetően úgy c csinálná a dolgokat, ahogy tanulta, márpedig, ha tudod, hogy a minta nem volt jó, akkor neked kell megállnod, hogy ne ugyanazt csináld, és neked kell megalkotnod a saját mintádat a gyerek számára.

Úgy gondolom, nagyon tudatosan sikerülhet.

Nem, nem leszünk olyanok. Tapasztalatból írom.

Rengeteg dolog idegesített a szüleim nevelési módszereiben, viselkedésében. Úgy döntöttem, hogy én ezeket a hibákat nem fogom elkövetni.

Mi lett a vége? Máshogy csináltam rosszul :)

Minden szülő elköveti a maga hülyeségeit, ám ezek a rossz módszerek nem azok amiket ő látott, hanem amiket ő talált ki.

Gondolom az én fiaim majd azoktól a mintáktól fognak próbálni szabadulni, ami nekik nem tetszett, és majd új hibákat követnek el.

Szerintem nincs olyan, hogy egy szülő "jól" csinálja a gyerekek szerint.

Amikor nem volt gyerekem azt gondoltam, hogy sosem leszek olyan, mint anyukám volt. Itt persze a rossz dolgokra gondolok, amikor úgy éreztem igazságtalanul veszekszik velem, vagy túl dühös volt és rajtam vezette le a feszültséget. Láttam mi a nem helyes és megfogadtam én nem ilyen leszek.

Elteltek hosszú évek és sajnálattal jelenthetem, én is elkövetem azokat a hibákat amiket anya anno "ellenem"

Sokszor veszekszem vele. Sokszor visszahallom a gyerekem szájából, hogy igazságtalan vagyok. Pedig legtöbbször nem is, most már másként látom. De bizony előfordul az is, hogy valóban igazságtalanul a gyerekemen vezetem le a felgyülemlett feszültséget.

Érdekes mikor visszahallom a fiam szájából azokat a szavakat amiket én mondtam, vagy gondoltam anno anyukámnak.

Persze sok mindenben más vagyok, hiszen különböző személyiségek vagyunk, de bizony hibázom én is sokszor a gyereknevelésben.

Én is mindig azt mondtam, nem leszek olyan, ezt és ezt másképp csinláom.

Aztán azt vettem észre, hogy khm, véletlenül se :)Amikor ösztönösen cselekedtem, tiszta anyu voltam :)))

De tudatosan lehet változtatni, szóval végeredményben lehetsz egész más.

én a nagyimtól örököltem ezt a "csak úgy jó ha én csinálom" beidegződést, remélem a gyerekemmel szemben nem leszek ilyen, mert akkor még egy poharat sem fog tudni elmosogatni 20 évesen :)

van bennem egy kis kontroll-mánia. ezt már többen szóvá tették, és csak akkor tudom átengedni valamiben az irányítást, ha érzem hogy a másik erősebb személyiség, és bízom a tudásában, szervezőkészségében.

bízom abban hogy a párom majd ellenpólusként szolgál, és kicsit lepisszent ha elszalad velem a ló.