Lányos szülők, elsősorban apák Ti is jobban féltitek a lányotokat, mint a fiatokat?

Ennek az embernek légyszi ne szülj gyereket, ha lehet. Már most bizonyította, hogy tipikus hímsoviniszta, a lánygyerek szerinte magától csak "elk*rvul", ő majd jóóól megneveli (=ordibál és veri). Kell ez neked?

Egyébként mi ketten vagyunk lányok, nem tudom egy fiú testvérrel hogy viselkedett volna édesapánk, velünk érdekes dolgai voltak. Én pl. körülbelül 14 éves korom óta fosikáztam rá magasról, hogy hova enged el és hova nem, engedélyt sem kértem, csak közöltem, hogy megyek. Sosem lett belőle balhé. De mégis kb. 23 évesen, amikor már 5 éve külön éltem néha ilyen megjegyzéseket tett, hogy ő nem szereti, ha éjfélkor érünk haza moziból... meg hogy albérletben lakunk, mert milyen dolog az :D Mondanom sem kell, ezeken már csak röhögni lehet.

Nem féltik,hanem a saját tulajdonuknak tekintik az ilyenek.

Az én apám is így kezelt engem,pedig tőle kellett volna félteni engem.

Mikor felnőtt lettem,kihasználta állampolgári jogaim kölcsönt vetetett fel velem,hogy adjam oda neki a pénzt,amit csak néztem,de nem fizetett,mikor sokkal többet keresett akkor,mint én,ráadásul az unokájával egyedülálló anyuka voltam,szóval segítségre én szorultam akkor még.

Először csak több százezres hitelt,aztán mikor milliósat akart velem felvetetni.

Megálljt mondtam erre kitagadott.Ez volt a féltő apasága.Persze azóta,hogy magamnak köszönhetően egyenesbe jöttem már jönne újra ne félj.

Szóval semmiféle féltés,ha szétnézel a többinél sem,csak középkorban visszamaradt érzelmileg.

Nekem idősebb bátyám van, ő kitaposta előttem az utat rendesen, mert nem volt egy egyszerű gyerek... Rengeteg csaja volt, élt is, bulizott is, szóval kaptak a szüleink hideget-meleget miatta. Mostanra úgy néz ki lenyugodott és megkomolyodott. :)

Én alapból nyugodtabb, fegyelmezettebb gyerek voltam, befejeztem az iskolákat, most munkát keresek. (suli ügyben mondjuk tesómnál se volt baj, nem lógott ő se)

Amikor meg bulizni, fiúzni kezdtem, nem szóltak bele a szüleink. Tesóm néha a körmömre nézett kivel kavarok épp, de semmi szarkavarás, tiltás, balhé nem volt.

Én is csak közöltem, hogy elmentem, majd jövök, sosem volt meghatározva mikor érjek haza. Lazán kezeltek minket, nem tiltottak senkitől (nyilván mert ismertek és tudták, hogy válogatós vagyok). Most 24 éves vagyok, a 2. férfivel vagyok, nagyon szeretem és ő lesz a férjem :)

Nem k.rvultam el, pedig jártam bulizni, voltak forróvérű barátnőim, egyszerűen én nem éreztem szükségét fűvel-fával kipróbálni. Nem is bántam meg.

Úgy érzem, ha tiltottak volna ezt-azt, csak azért is kipróváltam volna, lázadtam volna, és akkor nem itt tartanánk. Nem ilyen lenne most a kapcsolatunk és nyilván az életem sem :)

Szerintem az apák pont azért féltik a lányaikat, mert ők is férfiból vannak, voltak fiatalok és tudják, hogy egy fiatal srác mit tenne egy lánnyal.

Na de ahogy a párod megfogalmazta, az elég fura...