Hogy reagálnátok, mit tennétek, ha a 16 éves lányotok úgy állítana haza, hogy terhes?

Őszintén szólva,ha szülő leszek,akkor mindenáron a gyerekem mellett fogok állni.Mert ha a sors úgy akarja,és lesz egy egészséges gyermekem majd a későbbiekben,akkor nem akarom,hogy bármit is féljen nekem elmondani,vagy azt higyje,hogy haragudni fogok rá..stb.Persze,nagyon sokba kerül egy gyerek,de majd akkor vállalni fogok valami másodállást,vagy esetleg ő vállal ilyen normálisabb diákmunkát 5 hónapos korig(a terhességnél),és akkor ezt pont így meglehet oldani.Félrerakja a zsebpénzt,én meg adok neki hozzá,megveszem a nagyobb dolgokat,amik kellenének a kicsinek.:) Támogatnám a gyermekem mindenben.

MIÉRT?

Mert hozzám mindig úgy álltak a szüleim,hogy állandóan idegeskedtek,ezzel idegesítettek engem is,lelkiismeret furdalást csináltak nekem általános iskolába,ha már négyest kaptam,középiskolába meg mindig csodálkoznak,hogy nekem nincs önbizalmam,meg nem állnak mellettem..stb.Holott én nem drogozok,nem cigizek és nem iszok..sőt,még szórakozni se járok.Nyáron szoktam eljárni,akkor is havonta kétszer..és nem rúgok be,inni sem iszok,mert attól álmos lennék és előbb-utóbb elaludnék.Szeretetet sem kaptam eleget.

Úgyhogy..

Szerintem jobb,ha egy anyuka érzelmileg 100%-ban a gyermeke mellett áll.

orulj hogy elmondta...

sulinkba most szult szombaton egy 17 eves lany, es senki, meg a szulei sem tudtak a terhessegerol, aki kerdezte, annak letagadta. felelotlenseg. 7 honapos terhesen kirepult Nemeto-ba, szules elotti nap floorballozott es kapus volt..

becsuszott, de ott van a 72 oras esemeny utani tabletta - gondolom mar az keso..

2 valasztas van- megszuli es ezzel ugrott az elete mert kihagyja a sulit es mibol tartja majd el szegeny kisbabat? wc pucolasbol?

a kegyetlenebb pedig az abortusz. arrol nem szeretnek semmit mondani.:(

Nézd Kérdező, mivel a mai korban élek, feltételezném (illetve hát reményeim szerint tudnám is) hogy szexuális életet él, azt meg tudom, hogy 100%-os fogamzásgátlás manapság még nem létezik, nem kapnék a szívemhez tőle. Persze én se tudnék valszeg percekig megszólalni, nem azért, mert nem kapok levegőt, hanem, mert dunsztom sincs, hogy erre, ebben a helyzetben mi a fenét mondjak...aztán valszeg kinyögném, hogy "hát van ilyen" vagy hasonló, eget verő bölcsességet:))) (10 évvel később persze simán gratulálna az ember, de az itt kicsit kínos lehet)

Na, ha a dolog ilyentén kínos részén túl vagyunk, akkor jön az, hogy mit NEM csinálnék:

Nem faggatnám erőszakosan

Nem akarnám kivenni a döntést a kezéből (kezükből)

Nem kezdenék el a feje felett intézkedni, rohangászni mint pók a falon

Magamat ismerve a kezébe nyomnék egy doboz sört (egy még egy terhesnek sem árt:)), meg magamnak is felciccentenék egyet, majd elmondanám neki, hogy ez egy milyen komoly helyzet és döntés, meg hogy ez az első olyan komoly, életre szóló döntési helyzet az életében, amiben én csak segíteni tudok, de helyettük eldönteni semmiképp se szeretném, hogy első körben üljenek le kettesben a fiúval, és beszéljék át alaposan a dolgot, hogy bármelyik irányba is dönt, számíthat a segítségemre amiben tudok de helyette nem fogok gyereket nevelni, és kb ennyi.

Szóval nem lenne egy olyan félelmetes, stresszes szitu, mint amit itt a GYK-n a szüleik reakciójától rettegő tinik elő tudnak adni...

A legfontosabbnak azt tartanám, hogy a lelkét megnyugtassam. Ő fontos számomra, hisz a lányom és szeretem. Ezen nem változtat, hogy minden bizonnyal felelőtlen volt. Emellett a másik prioritás az lenne, hogy megtaláljuk a megoldást.

Először megkérdezném, hogy biztos-e benne. Ha nem, akkor átbeszélném vele, hogy SOS mit lehet tenni. Ha egyértelmű, hogy tényleg terhes, átbeszélném vele, hogy milyen lehetőségek vannak. Elmondom, hogy én mit gondolok, mit lenne érdemes csinálnia, de rábíznám a döntést.