Miért utálja meg a szülő a gyerekét, ha az felnő? (hosszú)

Rólam lenne szó és a családomról. Én 22 éves, végzős egyetemista hallgató vagyok, eddig másik városban voltam a tanulmányaim alatt, de az államvizsga miatt most itthon tanulok. Már nagyon eldurvult nálunk a helyzet, nem bírom, ezért gondoltam arra hogy ide írok.

Kiskoromban a szüleim nagyon szerettek, mindent megkaptam, s rendesen el is kényeztettek ahogy kell (ennek ellenére mindig is csendes, visszahúzódó voltam). Ezt úgy értem hogy amikor pl segíteni akartam a háztartásban, anya mindig elküldött, hogy ne csináljak semmit, nem hagyta sose hogy bármit is magamtól csináljak. Így ehhez szoktam hozzá. Az egyetemi éveim alatt tanultam meg főzni, mosni, takarítani, ellátni magam, a lakótársaim nagyon sokat segítettek és a párom is, örökké hálás leszek nekik ezért. Ha ők nincsenek, akkor egy paradicsomot se tudnék felszelni, mert nekem otthon nem mutatta meg ezeket senki. Már évek óta nagyon szélsőséges a kapcsolatom a családommal, főleg az anyámmal. Amikor már "kinőttem a pelust" akkor jöttek az elvárások, hogy én semmi házimunkát nem végzek, mihaszna vagyok, stb. De amikor még magamtól megyek oda, hogy mutassa meg ezt meg azt, akkor vagy nyélből elküld (ordibálva) vagy ha el is kezdek valamit, de nem úgy ahogy ő szokta, akkor is összeveszés a vége. Így inkább nem is erőltettem, mert utálok veszekedni. Konkrét eset, hogy főzni akartam de elakadtam valami kis piti pontnál, felhívtam anyámat, hogy ezt most így kell vagy emígy, mire ő elkezdett pánikolni hogy hagyjam abba, ha hazamegy megcsinálja, amikor erősködtem, akkor elkezdett ordítozni. Végül a barátnőjét kérdeztem meg aki segített.

A helyzetet nehezíti, hogy van egy értelmi fogyatékos bátyám, ha valakit érdekel hogy milyen a helyzet vele, akkor olvassa el ezt a kérdést: http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__proble..

Mostanában még durvább a helyzet. Gyakorlatilag albérlővé váltam egy 3 tagú családban. Ha itthon nincs étel, akkor elmennek hármasban étterembe enni, én pedig egyek amit találok... Nagyon ritkán kapok pénzt, mert nem szívesen adnak nekem, de abból az 1-2 ezer forintból is sokszor én veszem a kenyeret, a tisztítószereket, stb és még a kaját amit eszek. És anya iszonyat fukar velem szemben. A múltkor vettem natúr ízű medvesajtot mert csak olyan volt a boltban, aztán ő vett tejszíneset, abból kivettem a dobozból 2 db-ot erre rámförmedt hogy "jó lenne ha azt ennéd amit te vettél".

Amikor gyakorlatra jártam (napi 8 óra) akkor én venni szoktam magamnak pár száz forintért szenyát és azt eszem. Volt egyszer amikor anya elfelejtett pénzt adni, így felhívtam és mondta hogy vegyek ki a széfből pénzt. Így is történt. Aztán kellett volna nekem gyógyszerre pénz, de nem volt nálam, felhívtam hogy vehetek-e ki pénzt, mire azt mondta hogy nem. Ezzel még nincs is semmi, de amikor hazajöttek akkor apám bejött a szobámba és leb*szott hogy attól hogy tudom a széf kódját, nekem még semmi keresnivalóm arra, meg ne tudja hogy akár 5 forintot is kivettem onnan. Hát mit ne mondjak, kicsit sokkot kaptam.

Anyám is magára nem sajnálja a pénzt, tízezreket hagy ott a ruhásboltokban, nyaralgatni jár a barátnőkkel, de nekem még ételre is sajnál adni. Ahogy a barátnői előtt viselkedik, attól meg szó szerint a hányinger kerülget, mert gyakorlatilag kiny*lja nekik. Emlékszem, egyszer telefonált az egyiknek és hallotta, ahogy mondja: "jaj de nehogy éhezz, egyél valamit!", nekem meg kb 10 éve nem mondott ilyet, le se sz*rja ha pl 2 napja nem ettem. Ezután meg még mondta a barátnőjének hogy jaj jöjjön át vacsorázni, erre elkezd sütni, főzni, kész terülj terülj asztalkám. De bezzeg amikor a párom jön át, akkor arra nem képes hogy egy húslevest megcsináljon, és már nekem kellemetlen hogy a páromnak a saját pénzéből kell vásárolnia kaját hogy mi ketten együnk valamit. Nem is szívesen jár hozzánk, tudja ő is mi a helyzet.

Meg állandóan azt hajtják hogy jaj mikor költözök már el végre, de azért amikor jönnek át ismerősök kisgyerekkel, akkor mondják hogy "lesz*rom mi lesz, csak meglegyen az unokám". De volt már arra is példa, hogy a fejemhez vágták hogy nekem soha nem lesz gyerekem meg ilyenek. Borzasztó rosszul esett mert mindig is féltem a meddőségtől.

Szóval kb ez van, ez csak egy kis részlet az egészből. Miért viselkednek így velem?