Az anyám egy hárpia. Mit kezdhetnék vele?

Folyton kiabál, b*nkón válaszol, b*nkón kezd bele mindenbe, egyetlen egy mondatával fel tudja cs*szni az agyamat, direkt beéget mások előtt, szidja az apámat és az élettársát, amikor már évek óta elváltak, és tudja, hogy utálom amikor szidja őket. Nem hagyja, hogy kibontakozzak, ha van valami egyedi ötletem azt egyből fikázza, mindenre azt mondja hogy h*lyeség, semmihez sincs sose kedve, és még sorolhatnám.

Én meg már komolyan idegbajt kapok, nem hiszem el, hogy nem képes normálisan az emberhez szólni, ha egy nap mond 2 normális mondatot normális hangnemben az már ünnepnap... És ha próbálom vele megbeszélni a dolgokat, hogy szeretném ha jó példát mutatna és nem lenne folyton ilyen, akkor meg elkezdi, hogy ne legyek szemtelen, minden mondatomat félreérti, és abból is folyton veszekedés lesz. Az apró dolgokon felhúzza magát, aztán van, hogy a veszekedés után elszív egy szál cigit, attól lenyugszik, feljön, agyonpuszilgat a füstös szájával, és elmegy, aztán fél óra múlva, vagy másnap megint felhozza a tegnapi veszekedést, és a változatosság kedvéért azon is ÖSSZEVESZÜNK.

Most ezzel mit kezdhetnék? Próbáltam vele rengetegszer megbeszélni, de abból is veszekedés lesz, pedig normálisan beszélek vele. Elköltözni még nem tudok, mert nem vagyok 18 éves...

16/L