Másnak is ilyen az apja?

Sziasztok!

Úgy érzem apám megkeseríti az életem. Állandóan kritizál, sose vagyok neki elég jó. Ma például főztem, mondtam neki, hogy ő is nyugodtan ehet belőle (külön kasszán vagyunk, mert már egy petákot nem hajlandó rám költeni), erre összevesztünk, mert kérdeztem tőle valamit és ingerülten reagált. Mindig a házimunkával baszogat. Igyekszem besegíteni, ha szól megcsinálom, amit mond, meg ugye magamtól is most már. Eddig ilyennel tényleg nem kellett foglalkozni, otthon a nagynéném megcsinálta. Egyébként ő is nevelt minket, mert anyám meghalt. Apám anyagilag támogatott, meg látogatott minket. Soha nem kapok semmi dicséretet, se kedves szót tőle. Ma leordította a fejem, hogy utál engem és a testvérem is. Én tudom, hogy ő nem akart minket, de nagyon rossz így vele élni. Csak a társadalmi elvárás miatt lettünk. Gyerekkorunktól kezdve úgy viselkedik velünk, mintha tárgyak lennénk, amivel villogni lehet. Többször megkaptuk már azt is, hogy nem vagyunk szépek, okosak. Holott főiskolára járok, tesóm is főiskolára járt és nem vagyunk rondák. A diákmunkám is leszólta, mert csak két napot vállaltam, de azt is leszólta, amikor hármat. Úgy érzem sehogy sem vagyok elég jó és nem kapok tőle szeretet. Nem beszélget velem és érezteti, hogy egy nyűg vagyok neki. Többször fenyegetett már, hogy teljesen megvonja a pénzt, amit még rám áldoz. (Bár mostanában úgysem ad semmit se.)És azt is tudom, hogy képes lenne dühében bántani, mert volt már rá példa. (Megráncigált). Van még olyan, akit nem szeretnek a szülei? Mit lehet egyáltalán egy ilyen emberrel kezdeni? Már megszűnik a szeretetem iránta, pedig az apám!