Depresszio es magany ellen mit tehetek? Nem birom mar ezt! Mihez kezdjek?
Teljesen ki keszultem, a mai nappal nalam be telt a pohar, az idegtol es a vissza tartott sirastol robbanok szet!!..
Nem birom mar ezt a maganyt el viselni,egyszeruen az oruletbe kerget,meg bolondulok...Annyira egyedul erzem magam,nincs egy olyan ember akinek el tudnam mondani a problemait,nincs aki meg hallgasson,tanacsot adjon, meg vigasztaljon , figyeljen ram..eddig 2 legjobb baratomat veszitettem el,azota nagyon nehezen talalok baratokat, es mar nem tudok annyira meg bizni az emberekben...es a legrosszabb az az,hogy az egyiket pont ma veszitettem el!
Mindig meg hallgatot, es segitet mindenben, sose hagyot cserben, de most mar nem lesz aki ezt tegye...:'((
Neha amikor kint setalok, a latvanytol hogy milyen boldogak a velem egy koru es a tobbi emberek es a maganytol a siras kerulget...nagyon irigylem az olyan embereket akiknek vannak baratai, baratnojuk, akikkel mindig mindent meg beszelhetnek,mindig ott lehetnek egymasnak,..Nekem sajnos nincsennek ilyen barataim, amit nagyon de nagyon sajnalok...probaltam baratokat keresni, de nem megy, itt nem lehet, igaz a kozossegi oldalakon van egy csomo baratom,ismerosom, de mit erek en velek?? Mindenki el van maganak a sajat dolgaival, ki figyelne ram?....oke van egy ket fiu baratom, aki mindig meg hallgatna, de ok nem olyanok mint egy igazi baratno!!
Es csak azon torik a fejuket,hogy mikor talalkozunk mar vegre....nekik nem tudom el mondani a problemaimat, azt hiszik, hogy egy nagyszeru lany vagyok, aki tele van baratokkal, boldogan eli a mindennapjait....mikozben mindennap itthon ulve a maganytol meg orulve unom magam halalra es rontom el az egesz napom!
Meg untam egy ALOM VILAGBAN ELNI!! Neha magamat gondolom a legszerencsesebb lanynak,hogy milyen '' jo baratokkal vagyok korulveve'','' van egy nagyszeru testverem'' es egy anyam aki mindent meg ad''.......Hat ez nagyon nincs igy..:'(...ezt csak be beszelem magamnak,hogy egy kicsit jobb legyen tole a napom....
A testveremre soha nem tudtam szamitani a nehezebb idokben, soha nem kaptam tole egy dicseretet sem, mindig el nyomott es kritizal mai napig, nagyon szarul esik.....
Az anyammal ugyan igy, sose hallgat meg, ha valami bajom van rokton hisztizik,hogy mar megint mi van velem? Mar mit nem csinalt meg?, vele nem lehet oszinten beszelni, nem rendes anya, minket mindig a masodik vagy a hamadik helyre tesz, elso mindenkepp a munka, a masodik a baratok es egyeb dolgok,hogy minden oke es biztos e, aztan jovunk mi a harmadik helyre akkor is par percre, tele tomi a zsebunket penzzel hogy ne legyunk lab alatt es azt csinalunk egesznap amit akarunk, ne is tatsuk fel a szankat...es aztan ha valami baj van vagy meg mondjuk neki,hogy ez igy nem jo akkor mindig azzal jon,hogy '' sose vagyok jo nektek, mindig mennyi penzt odadok nektek,hogy jol erezzetek magatokat, nem mondhatjatok,hogy nem kaptok semmit! Amig en tartlak el benneteket addig az lesz amit en mondok''
Ezt egyaltalan nem ertem, Egy szulonek az a dolga,hogy tele tomje a gyereke zsebet hogy ne legyen lab alatt es akkor minden gond meg van oldva???
Legalabb egy kis figyelmet szentelne ram, meg hallgatna,vagy el mennek valahova ki kapcsolodni es meg hallgathatna,hogy mit szeretnek mire vagyom, torodne velem egy kicsit...
Nem szoktam el mondani neki,a lelki problemaimat se azt amit szeretnek, mert ugy se ertene meg, utobbira meg el kezdene nyavogni,hogy mar megint mi kell nekem, oruljek annak ami van.... Egy '' Jol van''- nal el is intezi az egesz dolgot..A hitegeteseibol is elegem van, ne mondjon olyanokat amit nem tud meg csinalni, napokig varok meg varok aztan a vegen semmi nincs belole, csak hiteget...ne nezzen mar olyan hulyenek,hogy nekem mindent be lehet adni!!!
A munkaja miatt egyaltalan nincs rank ideje, neha le is szar minket, megy maganak csinalja a maga dolgat aztan haza jon ha nem ugy alakult a napja akkor esetleg rajtunk tolti az ideget, olyankor legszivesebben ki menekulnek a hazbol.....Avval magyarazza nekunk az egesz dolgot,hogy mindent miattunk csinal, miattunk keresi azt a rengetek penzt!
De hat nekunk mi hasznunk van belole ha ugy se kaphatjuk meg azt amire vagyunk?
Ma is nagyon fel bosszantott engem....ez ezzel nalam be telt a pohar...
Orulnek ha neha adna nekem egy kis onbizalmat es nem nyomna el, nem veszi figyelembe azt amit mondok neki, es o is csak kritizalni tud, hogy hogy nezek ki? jol haladok az anorexiahoz ( holott egyaltalan nem vagyok anorexias, pont jo a testsulyom) es nincsen izlesem, neha azert nem vesz meg nekem egy-ket darabot mivel neki nem tetszik, de hat most ki fogja hordani en vagy o??
Valamikor teljesen el veszi az elettol a kedvem es ugy erzem,hogy a sajat anyamra se szamithatok,..ezert annyira egyedul erzem magam es depressziosan....
Szoval amelett,hogy nincsennek barataim meg a kornyezetem is kozre jatszik abban,hogy ilyen rosszul erzem magam...
Nem lenne olyan nagy problema az,hogy nincsennek barataim ha figyelnenek ram, legfobbkep anyu, mar nagyon reg terveztuk,hogy el megyunk valahova nyaralni, mar 1 honapja megyunk de meg mindig itthon vagyunk, es ki derult,hogy meg se lesz semmilyen nyaralas mivel neki nagyon sok a munkaja es nem tudja ott hagyni...az fontosabb mint a gyerekei! Nem tudja,hogy mi a jo nekunk...es en mar bele faradtam ebbe az egeszbe, annyira jol esne par nap ki kapcsolodas ebbol a szornyu vilagbol, helyzetbol,hogy csak par napra tudjam elfelejteni a problemaimat....de sajnos erre nincs lehetoseg.....
NAGYON szarul esik ez az egesz, tudom,hogy ennel en sokkal tobbet erdemelnek, hisz meg olyan fiatal vagyok, nekem nem itthon kellene minden nap szomorkodnom, lehet,hogy tul dramatizalom tul reagalom a dolgokat, de ezt erzem!!!!!
Meg probaltam mindent, pozitiv dolgokat magyaraztam be magamnak, elkezdtem edzeni, dietazni,hogy jobban erezzem magam a boromben de semmi nem segit rajtam, az alakommal nagyjabol meg vagyok elegedve, de ez nem viditt fel...oke jol nezek ki, teljesen rendbe van velem minden,kedves vagyok baratsagos, mindig nyitott vagyok az uj dolgokra, de nincs aki eszre vegye ezt, mindig ugy viselkedek egy olyan emberrel (akit meg szeretnek ismerni) ahogyan szeretnem,hogy velem banjanak......az elmult napok hetek meg tanitottak arra,hogy most mar meg erosebb legyek es ne hagyjam magam el nyomni, de ez nagyon nehez...mindig mindnekinek elnezek mindent, de cserebe nem viszonozzak ezt...nem veszik eszre az emberek a belso ertekeket,..
Sok mindent el neztem anyanak, ami egyebkent nagyon de nagyon rosszul esett nekem, de probaltam turtoztettni magam, es mindig probaltam (probalok) meg felelni az el varasainak de hiaba, nem kapok cserebe semmit!
Ennel rosszabb dolog nem tortenhet velem, bele betegedtem a maganyba, neha ugy ki adnak magambol mindent, elkezdenek uvolteni,tombolni, le szarnak mindent ezen a vilagon de nem olyan egyszeru ez....de irto nagy meg konnyebules lenne szamomra, es ha latnam,hogy valakit erdeklek,szeretnek, es torodnek velem...na mind1
Ezt is eleg nehez volt ugy le irnom,hogy kozben vissza fele tartom a sirast..:'(
Ha sok helyesirasi hiba van, akkor elnezest!
(normalis valaszokat kerek)
Koszonom..
Micsoda kellemes vélemények a válaszolóktól... Pedig ez lehet akár komoly is.
Én átérzem a dolgot. A kamaszkoromat azzal töltöttem, hogy próbáltam megfelelni az embereknek. Mindenkinek adtam ragtapaszt, fájdalomcsillapítót az iskolában, akárkinek akármire szüksége volt. Mindenkivel kedves voltam, kölcsönadtam a cuccaimat, és mit kaptam cserébe? Mindenki utált, mert okosabb voltam náluk. Kölcsönkérték a jegyzeteimet és nem adták vissza, kinevettek a hátam mögött. Rondának neveztek az arcomba, ha próbáltam valami nőiesebb ruhát felvenni. Lehet, hogy nem olyan nagy dolog, de elég mély nyomot hagyott.
Azután megismertem a barátomat, és az ő családjának is próbáltam megfelelni. Most mondjam, hogy nem jött össze? Túl ambiciózus, túl szorgalmas és önfejű voltam, és van a barátom családjában néhány rosszindulatú ember, akik minden szavamat kiforgatták. Pont most jöttem rá, hogy hülyeség akárkinek megpróbálni megfelelni. Mert ez a mai modern társadalom, rengeteg széttagolt rétegből áll, az emberek elég nagy része felszínes és hazudik önmagának, a külsőségek alapján ítélnek, nem hajlandóak változtatni, és nagyon minimális a tolerancia (habár ebben most látok valami változást). A közhangulat rossz, a reálbérek alacsonyak, a családokban rengeteg a válás, mindenki boldogtalan. Ráadásul főleg kamaszkorban a legjobb barátok is változnak és lehet egy ponton rájöttök, hogy már nem vagytok ott egymásnak igazán...
Tudod mennyi éjszakát sírtam át, mert azt akartam, hogy elfogadjanak? Főleg ha depressziós vagy, ebből nagyon nehéz kijönni. De ha kitartasz, ki fogod nőni, néhány év múlva erősebb leszel és rájössz dolgokra. Találsz valakit, vagy valakiket akik tényleg számítanak, akik hajlandóak az erőfeszítéseidért cserébe erőfeszítéseket tenni. És persze kinövöd ezt az éncentrikus hozzáállást (az okoskodóknak elárulom, tizenéves korban ez teljesen normális, sőt, általános).
Egyébként nem minden szülő szereti a gyermekét. Persze lehet az anyát védeni, de én megismertem néhány anyát, akiket tényleg eszem ágában sem lenne védeni. A barátom is klinikailag depressziós volt konkrétan 10 éven keresztül, mert az anyja rengeteget dolgozott, azután esténként az egyszem fián töltötte ki a napi frusztrációit. Kismillió történetet tudnék elmesélni, miket csinált, de inkább nem teszem. Viszont egy ilyen szülővel is túl lehet élni a gyerekkort, azután új életet lehet kezdeni.
Ha kell egy lórúgás, menj be egy herbáriába és vegyél orbáncfű kivonatot. Depresszió ellen nagyszerű, felfrissíti az idegrendszeredet. Talán segít kikerülni ebből a kátyúból. Sok sikert.
"te meg kösd fel magad!!!"
Ilyen stílussal mondjuk nem csoda, ha depressziós vagy. Ilyen embernek nincsenek, és nem is lesznek igazi barátai soha sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!