Távoli egyetem vs. Szülők, állandó vita, nem tudom, mi lenne a megoldás, tudnátok segíteni?
Segítségre lenne szükségem, hogy hogyan oldjam meg ezt a helyzetet. Előre is elnézést a hosszú kifejtésért.
Eddig úgy volt, a vőlegényemmel Debrecenbe fogunk költözni egy év múlva, mert a saját továbbtanulási lehetőségeim ott az egyik legjobbak (a szülővárosunkban nincs lehetőség). 100 kilométerre van az otthonunktól. Viszont számításainkba vettük Szegedet is, mert a továbbtanulási lehetőségeim éppolyan jók, mint Debrecenen, s a vőlegényemnek is sokkal több ott a munkalehetősége. Ám szüleim erről hallani sem akarnak, ugyanis szerintük Szeged már elérhetetlenül messze van (300 km), és nem fognak tudni segíteni rajtunk, teljesen ki van zárva, hogy én odamenjek. Már kétszer volt ebből vita, és mindketten teljesen makacsul állunk hozzá a dologhoz.
A szüleim szerint:
- túl messze van, nem tudnak segíteni, nem tudnak ételalapanyagot hozni, nem tudnak meglátogatni, mi nem tudjuk őket meglátogatni, teljesen felejtős, ne gondoljam azt, hogy a vőlegényem biztos fog ott munkát találni, ha meg igen, biztos nem tud eltartani, nem én fogom eldönteni, hova megyek tovább, mert én az ő felelősségük vagyok
Szerintünk:
- a távolság irreleváns ez esetben, mert ha a szüleim anyagilag szeretnének támogatni, az távolságfüggetlen; a vőlegényemnek szinte biztos, hogy lesz ott munkája (kutatómérnök, és jelenleg is ugyanannál a cégnél dolgozik, csak más városban, s eddig az áthelyezéses dolog mindenkinél működött).
Véleményem szerint itt az áll főleg a háttérben, hogy anyáék nem szeretnék, ha ennyi idő után nem csak hogy kirepülök a fészekből, de ráadásul messzire is megyek, ahol már jobban tudjuk a saját életünket élni. Megértem az ő álláspontjukat is, viszont én is oly makacsul ragaszkodom Szegedhez, mert egyszerűen ott jobban az életlehetőségeink számunkra. Ez évben még döntésre kell jutnunk, de nem tudom, miként lehetne. Hagyjam még a dolgot, hogy a kedvesem jobban utánanézhessen ennek a munka ügynek, és hadd beszéljen ő velük erről?
(Félreértések végett, a vőlegényem nagyon jó kapcsolatban van a szüleimmel, szeretik és tisztelik egymást kölcsönösen, valamint az is irreleváns most, hogy hogy van ilyen fiatalon vőlegényem, ezt kérlek most ne bolygassuk, mert független a kérdéstől). Arra is gondoltam, hogy az ő szüleivel is kéne erről beszélnem, de nem tudom, ez mennyire jó megoldás (arra gondolok, hátha ők megértőbbek, és tudnának anyáékkal beszélni erről).
18/L
18 éves vagy, nem?
"nem én fogom eldönteni, hova megyek tovább, mert én az ő felelősségük vagyok" - megismétlem, 18 éves vagy, nem?
Ezt tudatosítsd a szüleidben is. Már dönthetsz magad is, nem kell az engedélyük semmihez. Ha a vőlegényed Szegeden tuti kap munkát - menjetek Szegedre. A vonat a 300 km-ert is ugyanúgy átveszi, mint a 100-at hazafelé.
Erre a témára még nem mentem rá nagyon (szerintem ők alapvetőnek is gondolják, persze jogosan:), ők mindig azzal érvelnek, hogy "de ne hidd azt, hogy a vőlegényednek lesz ott munkája", bármi másra is próbálom terelni a témát.
Ők általában az utazással kapcsolatban annyit mondanak, hogy "még jó", és ezzel le is van zárva. Szerintem is egyfajta féltés áll a háttérben, amit nehéz leküzdeni úgy, hogy a "szülőnek mindig igaza van, a pici gyerekük pedig mindig is a pici gyerekük marad" :)
Szeretném valahogy úgy megoldani, hogy belássák, a gyerekük is át tudja látni ezeket a dolgokat, s nem mindig a szülő lehet az okosabb, még ha ilyen nagy témáról is van szó. Az eddigi hozzászólásokat pedig köszönöm!
:D Szerintem az lesz, hogy még jobban utánajárunk ennek a munkadolognak, hogy tényleg el lehessen mondani, ez biztos ügy, a vőlegényem is már lassan ott van, hogy majd ő fog velük beszélni (csak egyelőre tart attól, nehogy magára haragítsa a szüleimet akaratlanul is), végső megoldásként pedig tényleg az lesz, hogy akkor go Szeged.
Anya heti egyszer jár Debrecenbe, ő úgy képzeli, hogy majd akkor hoz nekem mindent, mire szükségünk van, hétvégente hazamegyek két napra, viszont Szegedig sose megy le kocsival, így nekik az már a világvégén is túl van, és számukra ez egyenlő azzal, hogy így már nem tudnak segíteni semmit, a segítségük nélkül pedig már élni se tudunk. Most még nem is tudnék élni máshogy, akkor már viszont szerintem erre nem fogunk rászorulni.
Igen, járjatok utána a munkadolgoknak, és akkor nem fognak kételkedni :) Nyilván nekik is rossz, hogy elmész, de muszáj lesz megszokniuk... Megharagudni nem fognak, mégis csak a lányuk vagy.
Anyukád miket szeretne adni nektek? Szerintem Szegeden is minden kapható :)) Én maximum tojást, krumplit, savanyúságot szoktam otthonról hozni, mert akkor ezeket nem kell boltban megvenni. De mást teljesen felesleges :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!