Idén márciusban párom a gyámügyhöz fordult, azóta minden második hétvégén szombat délelőtt együtt lehetnek pár órát családsegíő központban. Elvehetik e a picit az édesanyjától?

Újra megkerestem az oldalt, mert megint történt valami. Mint azt már korábban megírtam párom tavaly márciusban még nem hozhatta el a picit láthatásra, ezért elment a gyámügyre. Május óta határozat van láthatásról minden 2. hétvégén a családsegítő központban találkozhatnak 4 órát.Később az anyuka belement abba is, hogy ne csak ott találkozzanak, volt hogy elengedte hozzánk, sőt nyáron elvihettük a Balatonra is egy napra. Hozzáteszem ez sem volt zökkenőmentes, megbeszéltük mikor jövünk haza, de nem a mi hibánkból csúszott a hazaérkezésünk, ugyanis több, mint 1 órát késett a vonat amivel jöttünk volna haza.Párom még igazolást is kért a vasútállomáson, hogy 90 percet késett a vonat, mert mikor felhívtuk mi a helyzet össze-vissza elkezdett telefonálni. Mi sem jókedvünkben várakoztunk a türelmetlen és egyre fáradtabb kisgyerekkel másfél órát a vasútállomáson.

Ezután is elengedte több alkalommal, hogy elvigyük ilyen-olyan programokra és egyre többet volt nálunk a pici. Október óta szinte minden hétvégén nálunk volt szombat, vasárnap is és amikor már maradhatott estig, délutánonként már itt is aludt. Kértük nem próbálhatnánk meg, hogy este is itt aludna e, de itt megint jöttek a problémák. Nemrég úgy hozta el az apuka, hogy este is itt alszik. Estefelé megkérdeztük a picit hogy akkor itt alszik e, mire ő azt mondta igen. Ekkor felhívtuk az anyukát, hogy akkor megpróbáljuk, s ha úgy van akkor haza viszi. Kérte a picit a telefonba, s hallottuk hosszan beszél hozzá, s kihallatszott hogy azt kérdezgeti akkor most anyával alszol vagy apával? Addig beszélt neki hátha meggondolja magát a pici. Majd miután az apja visszavette a telefont, közölte vele 8 órára vigye haza! Párom felkereste a gyámügyön azt a hölgyet aki az ügyüket intézi, ő valamilyen oknál fogva rendszeresen kijár a családhoz, jól ismeri már őket. Elmesélte neki párom az előző hétvégét. Ő elmondta hogy mivel a határozat szerint csak minden második hétvégén hozhatná el, most már fél év után ide a mi lakásunkra, örüljünk, hogy ennél többet engedte. Most az anyának kellene felkészíteni a gyermeket az itt alvásra is, amit elmondott a hölgy az anyukának és azt hogy miután elhozta este már nem kell az anyukát felhívni, csak ha gond van. Múlt hétvégén megbeszélték, hogy akkor úgy hozza el szombaton a picit, hogy ő felkészíti rá, persze se pizsit, se váltó ruhát nem adott ide neki, de nem érdekes, elmentünk és vettünk neki. Este szépen lefeküdtünk, hozott magával egy mesekönyvet, apuka mesélt neki. Mikor már majdnem elaludt a pici megszólalt a telefon. Az anyuka volt. Miután letette párom a telefont a pici megkérdezte mit mondott? Kiszűrte egyből, hogy az anyja volt. Párom azt felelte neki, hogy: azt mondta ő is fekszik le.Megint telefonál, akkor már kezdett párom is ideges lenni. Kérte adja neki a picit, na de ezt már én sem engedtem, elvettem a telefont és letettem. A pici nem sírt, nem mondta haza akar menni, egyszer csak elaludt. Ekkor kezdődött megint... :( a pici már aludt mikor megint szól a telefon. Ekkor párom csak lenyomta de véletlenül épp felvette. Egyszer csak halljuk a nagypapa hangját a telefonba. Párom elkezdett vele kiabálni, hogy most minek telefonálgatnak mikor a gyerek már elaludt. Jött azzal a nagyapa, hogy illő lett volna odaszólni, mert az anyjának joga van tudni mi van a gyerekkel, később már azzal jött bíróságilag csak napi 4 órára hozhatna el...stb. Ezt már én sem álltam meg szó nélkül,mert nagyon ideges lettem és beleszóltam akkor ki hazudik? Mire ő, hogy nekem semmi közöm hozzá, én ne szóljak bele! Jött még ilyennel, hogy agyerek éjjel még be szokott pisilni, majd egész éjjel hugyos ruhában fekszik! -mondta ő. Szerencsére a gyerek nem ébredt fel erre a vitára. Nem telik el talán 20 perc sem, megint telefon, magánszámról. Az anyja volt este 10 után, hogy reggel 9-re vigye haza.Így is lett, 7 után ébredt fel a pici, megszólalt hogy pisilni kell. Nem kereste az anyját sem, nem kezdett el sírni, hogy hol van. Mondtuk neki haza kell mennie, nem maradhat itt játszani.

Délelőtt itt járt házunknál a nagypapa, fel is csengetett, de nem jött fel, pedig mondták szomszédok, hogy látták elindulni felfelé. Este jöttem haza, megnéztem a postaládát, mert volt olyan érzésem az öregúr hagyott ott nekünk valamit, mert ez a szokása. meglepődtem mikor az én nevemre szólt. Megfenyegetett, hogy vegyem tudomásul most és mindenkorra nekem semmi közöm az ő unokájához, neki van édesanyja akit.....-nak hívnak, hogy én törödjek az én lányommal,anyósommal, a rokonaimmal...stb. Meg hogy én ne akarjam magam beállítani magam anyukának, mert én az ő unokájának csak Kriszti néni vagyok és nem az anyukája! Félnek, hogy a gyerek jobban szeret nálunk. Karácsonykor mézeskalácsot sütöttem vele, ő jön segíteni mindig. Bújik hozzám ha mesét nézünk, mikor öltöztetem át, hogy megy haza agyon puszilgat, és ugyanígy a lányomat is aki már 19 éves. Az apja hívta magával többször is a boltba, azt mondta én itt maradok a Tinával, mert engem így hív. Attól félnek, a gyerek nálunk jobban érzi magát, s idővel majd haza sem akar menni? Sokszor mondja majd ha sötét lesz akkor megyek csak haza.

Nem tudom mit lehet tenni ilyen esetben? igaz csak minden második hétvégén lehetne még itt velünk 4 órát, de eddig engedték többet is, sőt, hányszor telefonált az anyuka, hogy a nagypapa megint kiabált nem menne e el érte? a pici most lesz 4 éves áprilisban, hogy fog szegény felnőni? Állandóan a cirkusz. :(