Hogyan léphetnék túl azona sok megrázkódtatáson ami ért 11 éves korom óta, illetve hogy apám egyátalán nem foglalkozik velem? 16/L

Elég hoszú, de leirom 1-2 dolgot. Na szóval úgy 8-9 éves koromban volt hogy anyuék vettek autót stb, és annyi tartozás gyült össze hogy egyszerüen folyton ezen vitáztak. Eleinte csak mondjuk heti 1 vita volt, de idővel napi szintü. Volt, hogy kislány létemre én orditottam velük sirba hogy fejezzék már be. Ez az egész azt eredményezte hogy körülbelül amikor 11 lehettem elváltak. Eleinte foglalkozott velem apum, sokat találkoztunk, nála aludtam, hétvégente ott voltam nála vagy nagyimnál( egy helyen laknak) és úgy vagy nála vagy nagyimnál aludtam, de napközbe nála voltam. De ő betegesen küzdött anyámért, igy egyre kevésbé volt kedvem menni, de ha már 1 hétig nem voltam vele úgy hiáynzott,hogy mentem és beszélgettünk stb. Aztán csinált jó pár dolgot.. Anyum hülye fejjel segitett neki annak ellenére hogy elváltak, vezette neki a kocsit, apa meg elrántotta a kormányt mondván ha nem lehet az övé haljanak meg. Vagy volt olyan is, hogy anyát áthivta a házal kapcsoaltban bezsélhgetni, én nagyimnéknál voltam, és gyanús volt hogy kb 10percről lett volna szó, de anya már fél órája oda volt, igy gondoltam átsétálok. Épp hogy kiléptem nagyimék kapuján, hallottam anya sikoltozáát, futottam ahogy csak tudtam, és amikor beléptem anya a földön, apa pedig folytogatta.. nagyon megijedtem, de oda mentem segitettem anyunak felállni és elindultunk kifele, erre apa beakart minket zárni. Nagy nehezen ordibáltunk hogy van nálam telefon, ha nem nyitja ki akkor hivjuk a rendőrséget, hát kinyitotta, én pedig ordibáltam vele hogy hogy képzeli, ő pedig csak nevetett.. rendőrségi ügy lett a sok ilyenből, de anyáék úgy cinálták hogy ne kerüljön börtönbe, mert hát tudták hogy mennyire szeretem. Már úgy 3 éve apa németbe dolgozik. Ezalatt is amikor hazajött zaklatta anyut, odajött a házunkhoz, megbütykölte a bérház előtt álló kocsit, leöntötte kromofáttal stb. 2 éve kiköltö9ztünk hollandiába, már akkor se tartottam apával a kapcsolatot, de csak mert ő azt mondta hogy ha anya nincs vele akkor én se kellek neki. Folyamatosan próbálkoztam vele kapcsolatba lépni, fészen, telefonon. De sosem reagált. Úgy egy év keserves próbálkozá utánerőt vettem magamon és tavaly év elején megfogadtam hogy enm keresem többé. Nem is tettem, ő pedig nyáron jelentkezett nekem.. hogy szeret, hiányzok neki, és menjek hozzá és a barátnőjéhez, meg a nevelt fijához németbe. Annyira örültem neki! azóta decemberig 3x voltam náluk, jó érzés volt visszakapni az apámat, még ha a barátnője egy 20 éves p*csa is. ( ráadásol apum majdnem 50 és egyértelmüen csak a pénzért van apámmal.)Mindenki eltávolodott az évek során aputól, csak én és a nő maradtunk neki, ezért próbáltunk jó pofizni egymásal. De most januárban nem birtam, és miután a nő beleszólt a apárkapcsolatomba, elmondtam apának a véleményem, és hogy a nővel nem akarok többet beszélni, de apával igen, és a nő fiával és mert őt zeretem és semmiről nem tehet. Az az igazság, hogy ki is bukott hogy a nő cak a pénzért volt apáva, mert az exe ( a gyerek apja) kijött a börtönből, felvette a nővel a kapcsolatot, é amig a nő hazament magyarba addig ismét összejött a férfival, és megbezsélték hogy csak azért megy vissza apához hogy ne sejtsen semmit, összepakol, és amit tud megy vissza és ott is hagyja apát. Perze apa ezt megtudta (nyomozott a nő után, a légitáraságnál taxitársaságnál stb) és bezárva tartotta a nőt hogy ne tudjon elmenni. És a legnagyobb az egészbe, hogy azt hiszi én miattam ment el tőle a nő, és ezrt ismét nem tartja velem a kapcsolatot úgy 3 hónapja. Én belebolondulok! Minden ellenére nagyon szeretem őt! É hiányzik is.. 2 hete irtgam neki utoljára, látta, de nem reagáltam.. megfogadtam hogy nem foglalkozok vele. De nagyon nehéz. Nagyon sok hülyeséget csináltam amiatt amilyen lelkiállapotban voltam még úgy egy éve is( szerencsére amióta a párommal együtt vagyok nagyon helyrerázódtam ) De mot úgy érzem ez a helyzet megint padlóra dobott. :( Félek hogy sose fogom tudni ezeket a borzalmakat elfelejteni, és kifog hatni majd az életemre! Nagyon sokszor sirok emiatt, és egyedül csak a párom ért meg, rajta kivül mással nem tudok erről beszélni. Senkinek sem kivánom azokat amiket átéltem, és azokat amiket és hülye fejjel megcináltam.. Kérlek, segitsetek, hogy lépjek ezeken túl? Nagy nehezen sikerült, de most ismét úgy érzem hogy zuhanok lefelé!