A homofób szülők hogyan dolgozzák fel ha a gyerekük homoszexuális lesz?

Az ilyenek nem szülők.

Aki egy ilyen dolgot nem képes elfogadni,az általában mást sem,alacsony IQval és EQval rendelkező egyének.

Az ilyeneknek nem gyerek,de szerintem még párkapcsolat sem való,mivel ott is fontos a másik elfogadása és a másikhoz való alkalmazkodás.

Úgy hiszem gyermekkorom óta tudom hogy meleg vagyok. Négy-öt éves lehettem amikor az unokanővéremnél voltam anyámmal, és a férje kijött a fürdőszobából félmeztelenül törölközöbe csavarva.Ekkor kb 20 éves lehetett.Nagyon tetszett.Tátott szájjal gyönyörködtem benne.Múltak az évek,az általánosban a lányok nem izgattak különösebben,a fiúk meg durvák és semmilyenek voltak,maradt a fantázia.Amikor beköszöntött a kamaszkor már előre tudtam hogy itt baj lesz.A fiúk az osztályban a lányokat fogdosták megállás nélkül én meg igyekeztem kimaradni ebből a gusztustalan tevékenységből.Csak két évet kellett túlélnem.Otthon titkolnom kellett persze mindent.Mindig szerettem volna ha a szüleim valamilyen felvilágositást adtak volna a nemiség terén,de ettől igencsak elzárkóztak..régies felfogásuk miatt.Főleg az apám. Hogy mi lett volna ha megtudja nem tudom mert 1-2 évvel később elhunyt.Megint elmúlt egy csomó idő vagy 9-10 év,már nagyban meleg voltam,számtalan kalandon és pár kapcsolaton túl.Egyetemre jártam,Pesten. Kb 24-25 lehettem,kollégiumban laktam.Anyám szokásához hiven váratlanul meglátogatott.Emlékeim szerint az akkori barátommal Gézával megbeszéltük hogy este fél 10-kor tali az Oktogonnál és megyünk a meleg diszkóba.Miközben én reggelig! táncikáltam anyám unalmában gondolom, keresztül-kasul átrendezte a szekrényemet és a ruháimat.Gáz!!! Pár órával később közli hogy ő megy haza nem marad tovább. Búcsúzás előtt közli hogy imádkozzak és azonnal térjek meg!!! Rosszat sejtve valamit kérdezhettem mire kikapta táskájából a kékszinű keményfedeles füzetemet amibe egy fantasztikus szépségű kalandomat irtam le a füzet közepébe virágnyelven,tehát nem volt semmi támpont hogy fiu vagy lány a főhős.De persze ő már tudta hogy miről van szó. Köpni nyelni nem tudtam.Fenyegőzőtt hogy többé nem fogom látni bla-bla-bla... Bof különösebben nem ijedtem meg.Egész életemben egyedül voltam bár anyám nagyon szeretett, sokszor túlzottan is.Emlékszem egy ideig béreltem egy garzont,tiszta és új volt,nagyon szerettem,hurrá végre nincs többet szobatárs!! Na nem sokáig élveztem ezt a szabadságot,anyám egy alkalommal meglátogatott.Telltek múltak a napok majd hetek, és nem volt kedve hazamenni.Fejébe vette hogy engem istápolni kell, és hogy majd segit meg főz,stb. Kész voltam!!! A nemi életemet megint utcán,parkokban és ki tudja hol élhettem ki. Habár tudta mi a helyzet egyáltalán nem fogadta el.Rávoltam kényszerülve hogy a közöttünk való béke megőrzése érdekében, folyton folyvást hazudozzak hogy hova megyek és kivel.Ebből a kinszenvedésből csak ugy tudtam megmenekülni hogy visszaköltöztem a kollégiumba.Újabb 3 évre.BUÁÁ. Ekkoriban anyám eldöntötte hogy mindenáron átváltoztat heteróvá. Utazásai közben könnyedén szóba elegyedett és mikor meglátogatott mindig volt egy csokorra való telefonszám meg cime,hogy ezek a lányok, nők férjhez akarnak menni,stb...phh mintha engem ez egyáltalán érdekelt volna.

Későbbiekben az egyetem után mikor végre elkezdhettem dolgozni és élni a magam életét(hát nem), anyám újra megjelent.Kierőszakolta hogy lakjunk együtt mert igy jobban tudok sporolni egy saját lakásra stb. Szó se róla ment cirkusz minden nap. Hol voltál? Kivel? miért jössz minden nap későn haza? Na vajon miért? hogy ne kelljen hallgatnom a sok szemrehányást,elégedettlenséget. Valójában soha sem tudtam elbeszélgetni vele szinte semmiről.Mindig meg kellett előbb őt hallgatni ami álltalában veszekedésbe,kiabálásba torkollott.Állandóan ment a civakodás a nem megnősülés körül,minden nap.Ekkoriban véletlen folytán ismerkedtem meg a leendő társammal aki külföldi. Mérhetetlen sok pénzt költöttünk el e távkapcsolat fenntartására mi végül is megérte. Anyám túlzott ragaszkodásától végül csak úgy tudtam megmenekülni hogy külföldre mentem. Anyám 2 éve "örök nagy útra kelt"..

Nos anyám nem dobott ki,ám helyette sosem hagyott békén,vajon melyik a kevésbé rosszabb? 25 évnyi folytonos hazudozás,elpocsékolt elveszitett idő.Nem haragszom rá utólag DE élhettünk volna másként is szebben, tartalmasabban