Veletek mit tett az, hogy a szülők a másik testvért szerették jobban?
Tudom hogy van az egészséges favoritizmus, de nálunk nem ez folyik. Pl: Apám a nővéremet, anyám pedig az öcsémet szereti jobban. A nővérem nem is lakik nálunk, nagyon undok személyiség volt, most már csak kötözködő.., huszonéves és sosem volt jó tanuló, folyton rosszakat tett, sok fejfájást csinált a szüleinknek (elszökés, túlzott alkoholfogyasztás ami miatt többször kórházba kötött ki, lógás az iskolából), mégis jobban szeretik nálam. Az öcsém csak egy évvel fiatalabb, és eléggé tiszteletlen fajta, ugyanakkor neki megvan az esze bár hamar felkapja a vizet. Én pedig középső testvérként úgy érzem magam, mint egy hatvanéves elhanyagolt, érzelmileg labilis, magányos néni akit sosem választanának elsőként. Velem van úgymond a legnagyobb gondjuk, mert depressziós vagyok és nagyon szorongós, nem tudok rendesen enni emiatt pedig sokszor a kórházat kell járni, a pszichiátrián is kezeltek, mondjuk akkor látogattak és próbáltak kedvesek lenni velem.
Őszintén nagyon rosszul esik a viselkedésük, mert nekem semmit sem adnak meg, pl sosem kérek tőlük pénzt és csak a saját ösztöndíjamat költöm, de ha elfogy akkor kérek egy keveset, akkor meg gorombán adnak. Sosem beszélgettek velem úgy, mintha én is a gyerekük lennék, rám csak az érettebb dolgokat zúdítják és magamra hagynak. Életükben nem mondták hogy büszkék rám, elvárás számukra hogy jól teljesítsek, ami nem feltétlenül sikerül.., persze elmondják hogy mennyire kár értem.
Ez itt az 5 milliomodik ilyen kérdés. Van rá esély, hogy ugyanezt már kiírta a nővéred is, és az öcséd is, hiszen testvérek vagytok hasonló génekkel.
Tessék már rájönni hogy ezen az oldalon mindenkinek a testvérei, a szülei, a nagyszülei a pedagógusai a legnagyobb rosszakarója. Pár év múlva hozzájön még a munkáltató is!
Engem élekben megkeményített. Részletekbe történetekbe, nem akarok belemenni, mert nekem is annyi van mint a huzat.
Tudtam és tudom, hogy semmiben sem számíthatok, számithattam rájuk ezért már kamasz koromban mindent de mindent magam oldottam meg.
Hogy milyen deformáciokat hagyott bennem? Az emberekkel nagyon bizalmatlan, hitetlen vagyok. Nehezen nyitok. Én ezeket ennek tudom be. Viszont felnőttként erre tudatosan oda kell figyelned hogy átírd magadban.
Mindig az volt a mottóm, hogy magad uram, ha szolgád nincs- tudom, hogy nem erre a szituációra találták ki, de én a mai napig ezt mondom magamnak. Csak én, csak magamra számithatok.
Ennyit tudok hozzáfűzni.
Kemény legyél, ne hagyd magad cserben. Szeresd magad annyira!
#2 Sajnálom, hogy veled is rosszul bántak a szüleid. Remélem azóta valamennyire jóban vagy, és sok-sok kitartást kívánok, tekintve hogy mit tett veled!
Köszönöm, megfogadom a tanácsodat!
ma 18:13
Teljesen igazad van, jól tetted. Tiszta szívből kívánom Neked, hogy az az egy -mivel nem lesznek testvérei akiket kóstolgathat, Ne téged fogjon igaztalanságokkal vádolni, mert amint látod, ez a mai divat.
Én osztom a 2-es válaszoló véleményét, engem is keményebbé tett. Önálló vagyok, megállok egyedül is a lábamon, nem szorulok senkire.. persze ennek van hátránya is, mert magamnak való vagyok nagyon, párkapcsolatban is nehéz elfogadnom a "segítséget".
30N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!