Jogosan fáj a nénikém foga az anyukám örökségére?

"Lehet a kötelesrészért jogi úton harcolni, csak nem sok értelme van, ha van végrendelet. "

A kotelesresz pont akkor kerül képbe, ha végrendelet van 🤣

A nagynéninek kotelesresz jár.

Nem leszek népszerű ezzel a hozzászólással, de egyrészt mi honnan tudjuk, hogy mi az igazság? Te itt elmondod a ti részetekről a dolgot. Annyit azért megjegyeznék, hogy ha neked is lenne egy testvéred, aki kisemmiz, neked hogy esne? Nem tudhatjuk, hogy mi történt. Elsősorban mi lehet az oka, hogy anyukád testvére nem segített? Lehet, hogy édesanyád kevésbé törődött ővele is, mint édesanyáddal. Az is lehet, hogy nem tehette meg, hogy segítsen. Az is lehet, hogy segített valamennyit, de többre nem volt lehetősége. Nem mindenki érdemtelen, akit ki akarnak semmizni. A kötelesrész pedig jogilag jár, abban az esetben nem kapna semmit valaki, ha konkrét kizárásról szóló nyilatkozat készült volna ügyvéd vagy közjegyző előtt.

Másrészt, ha pedig valami nagy gond van nagynénjéddel, akkor kérlek, ne haragudj a hozzászólásom miatt, csak szeretnék rávilagítani, hogy nem mindig a feketebárány a hibás. :)

Anyukád nem akar egy, a munkával arányban álló méltányosságot ajánlani a néninek? Testvérek nem mindig tudnak elfogulatlanok lenni egymás iránt, és néha a szülő sem. Ez nehéz vita lesz így is, egy semlegesebb, a családhoz tartozó de kicsit kívülebb álló megbízható rokont lehetne felkérni mediátornak. Egyes önkormányzatok családsegítői is tartanak fenn mediátor szolgáltatást.

Kívülállóként nem tudok a nagynéni ellen állást foglalni egyértelműen, mert néha lelkileg bántalmazott gyerekek és a szülő közt ki tud alakulni egy önmagát erősítő kör, és haragban maradnak. Mindenesetre ha a néni nem tört kifejezetten az anyukája ellen, akkor talán nem jó dolog 100%-ig figyelmebe venni egy esetleg téves indulatból született végrendeletet. Az szokatlan, hogy erről nem beszélgetett a két testvér korábban egymással.

Szerintem is vannak itt részletek amikről mi nem tudunk. Valoszinű itt egy régóta tartó konfliktus volt. Nem tudjuk azt sem, hogy mennyire befolyásolta anyukád a nagyit. Szóval nem tudjuk megmondani hogy mennyire jogos a felháborodása.

Viszont a köteles részhez joga van, úgy tudom.

Miért engeditek be a házba?

Végül egy félreértést szeretnék tisztázni. "nem akarta otthonba adni" Egy embert nem lehet csakúgy otthonba adni. Ő nem egy tárgy. Nagymamádnak lehetett volna úgy döntenie hogy otthonba megy, de nem tette. Nem lehet erre kényszeríteni senkit. Csak akkor ha szellemileg már nagyon nem ép. De annak is meg van a jogi útja. Feligmeddig a gyerekek ilyenkor kényszerhelyzetben vannak. Nem kellemes így kimondani, pedig igaz.

Nagynénédnek kárt volt még látogatnia is nagyanyádat, ha ő ilyen megkülönböztető szülő volt, gondolom nem véletlenül sz*rta le a nénikéd, hanem mert előtte ia anyáddal kivételezett.

Az rendben, hogy mondjuk többet hagy arra, aki ápolta, de ilyen szinten kisemmizni, miközben még azt se mondhatta, hogy nem látogatta őt a gyereke...

Hát na. Ilyenek a rossz családok, de ti sem vagytok sokkal jobbak, lefogadom, anyád is csak az örökségért ápolta.

Köszönöm szépen hozzászólásodat. Anyukám, nagybácsim közt is hasonló volt, nagyon rég elmérgesedett az, hogy beszélhessenek.

Ami miatt a kérdés egésze meg általában is igen kényes szokott lenni Magyaroszágon, az szerintem az, hogy itt hazánkban a rendszereváltás óta a lakhatás hús-vér életszükséglet lett, hiszen a régi szocialista néplakásipart szilánkokká szétverték, helyette meg nagy fekete lyukat hagytak, a magán albérletpiacot nemigen lehet ökölbe szorult kéz nélkül felemlíteni is, és (nem szép dolog talán nyiltan kimondani), de a lakhatás tulajdonképp afféle feudális jellegű hűbér lett nálunk egy félig vadnyugati, félig középkori jellegű rendszerben, szóval igazából itt a dolog nem is csak az utódok kapzsisága, hanem nagyon mélyen bele van épülve az általános társadalmi sebezhetőségbe is.

Másfél lakás elvesztése az sok ember számára egyszerűen több, mint amit egy élet alatt fel bírhat építeni, ezzel csak egy egész életnyi ápolási munka tudna arányban lenni, vagy még az sem. Lehet hogy a legjobb lenne a végrendeletet mint magyar viszonyok között nyilvánvalóan irrálisat és mint nyilvánvalóan érzelmileg elfogultat egszerűen figyelmen kivül hagyni, és a tényelges ápolási munkának megfelelő kiigazítással az alapértelmezett örökösödésnek megfelelő megosztásban megegyezni.