Milyen kapcsolatban vagytok azokkal a szülőkkel akik alkoholisták, ex alkoholisták?

38 éves nő vagyok, számtalan terápiával a hátam mögött. Nálunk apám a hunyó, jelenleg májzsugorban haldoklik. A sok év terápiának köszönhetően már nem haragszom rá, inkább szánom. Nagyon fájdalmas lett neki a vég - mondjuk tett érte eleget. Azt hittem, elégtétel lesz majd, ha ez egyszer eljön, és így láthatom, de nem.

A dologban az a röhejes, hogy mikor megkapta a leleteit, azonnal letette az italt. 30 év masszív piálást egy pillanat alatt dobott ki, értünk nem tette meg soha. Még akkor sem, mikor egyszer még a saját mércéje szerint is túl messzire ment, és másnap megkérdezte az arcomat látva, hogy ki csinálta ezt velem.. Nem hitte el, hogy ő volt. Már nem kötözködő, a szavakat is megtalálja már, most már le lehet állítani, ha túl sok lenne a viselkedése.

1-2 havonta megyek látogatogatóba a szüleimhez, vagy ők jönnek, ilyenkor közösen ebédelünk és ennyi. Nem látogatnám, ha nem anyámmal élne.

Apám alkesz volt. 18 évesen már egyetemre jártam, igyekeztem keveset haza járni, később már szimplán nem álltam vele szóba. Ha otthon voltam nem is köszöntem neki, de leginkább haza sem mentem. Telefont sem vettem neki fel.

Nekem mondjuk egyszerű dolgom van, mert olyan 25 éves voltam amikor megpusztult az öreg. Onnantól úgy vagyok vele, hogy nem létező emberre minek haragudjak.

1.

Ez is csak a semmirevalóságát bizonyítja, a saját agonizáló élete többet ér, mint a gyereké valaha.

Elköltöztem, kapcsolat minimalizálva (direktben nem is beszélek vele), a címemet nem tudja, a telefonszámomat sem.

Felőlem fel is dobhatja a pacskert sem érdekel.

39 vagyok, apámmal 20+ éve nem beszéltem, anyámmal tartom ugyan a kapcsolatot, de csak felszínesen, évi 2-3 személyes alkalom és pár üzenet.

Sosem jártam terápiára, de nem zárkózom el tőle, mert a mai napig érzem a dolog súlyát..

45 vagyok. Az enyéim nem tudnak az unokájukról sem. Egyszerűen nem akarok a gyerekemnek olyan nagyszülőket, mint apám és anyám. Mindkettő alkoholista, bagós. Mondjuk apám letette a cigit, mikor tüdőrákot diagnosztizáltak nála, és a piát is eléggé visszafogta.

Anyám viszont továbbra is iszik, dohányzik, nem nagyon, de rendszeresen, nem is tudna élni ezek nélkül. Amúgy az élete nagy nulla.

Nem haragszok rájuk, hetente megnézem őket, hogy lássam, mi van velük, de elég felszínes a kapcsolatunk. Sajnálom, hogy ennyire nem akartak semmit az életben elérni, de ez igazából nem az én bajom.

Nincs olyan, hogy ex alkoholista csak legfeljebb 20 éve tiszta és nem ivott egy korty alkoholt sem.

Nem haragszom az apámra. Negatív példaként állt előttem, így szó szerint egy korty piát nem iszok még szilveszterkor sem.