Fiúk! Ti apátokkal beszéltetek valaha a szerelemről? Mondtatok neki ha valaki nagyon tetszik? Vagy csajok , intim dolgokról beszéltetek?

Apám nem volt, egy terhes ribizli ráaggatta magát.

Anya számára még mindig is gyerek voltam, akit nagyobb jelentőségű témákban nem kérdezett, inkább mindenben módszeresen dirigált. Sosem alakult ki őszinte beszélgetős anya-lánya kapcsolat, szóval nem, nem és nem.

17 éves koromban feladtam a reményt, maradtam minden kérdésemmel és kétségemmel egyedül. Rengeteg titkon volt és van is a mai napig előtte.

De màr kevéssé érdekel.

Igen, beszéltünk ilyenekről. Sőt, a felvilágosítást is ő adta meg. Nélküle elég nagy lenne a homály szerintem. Pont azért, mert férfi szemszögből is megmutatta a dolgokat. Például azt, hogy soha nem szabad engednem magam egy pasinak csak úgy vagy terrorizálásra, csak mert meg akarok felelni. Hogy a gumi nem szorít, úgy mutatta meg, hogy lazán felhúzta az alkarjára és nem se karcolódott. Rendszeresen kérdezte, hogy megyek-e a nődokihoz szűrésre és hogy minden rendben van-e.

A szerelemről is sokat dumáltunk, neki köszönhetem, hogy volt annyi önbizalmam a kortársaimmal ellentétben, hogy nem az első adandó palinak adtam oda magam, hanem annak, akit tényleg szerettem és tényleg megbíztam benne.

A terhességeim alatt is folyamatosan érdeklődött, tudta is mit mondok. Most pl ő hozott nekem 100 faktoros naptejet, mert észrevett az arcomon egy májfoltot. Szóval ja, elég felvilágosult öregem van. Nagyon jó a kapcsolatunk.

Valószínűleg amiatt is, mert anyám egy alkalmatlan pcsa volt, akire nem lehetett számítani. Apu viszont 64 évesen is hajlandó új ismeretekre szert tenni és fejlődni, érzelmileg és értelmileg is.

A férjeméknél nagy a prűdéria, a férjemet sajnos kb a társai meg a pornóoldalak világosították fel. Náluk nem volt szó soha az érzelmekről, csak az elvárásokról.