Apás vagy anyás voltál gyerekként?

Anyás ...apámal soha igazán nem jottem ki sulis idők óta sokat sírtam miatta mindig olyan apát akartam aki mindig kiál a lányáert es megvédi itet mindentól de ő soha nem volt ilyen

Apás gyerek voltam, általában ő volt a "jó zsaru", ez is valószínűleg közre játszott a dologban :D Ha el akartam valahova kéredzkedni, vagy át akartam hívni egy-egy barátot ottaludni, mindig őt kérdeztem először, mert tudtam, hogy úgyis meg fogja engedni. Anyukámra is mindig számíthattam, de ő szigorúbb volt, magasabb elvárásokat támasztott felém a sulival kapcsolatban, könnyebben felhúzta magát dolgokon. Most, 22 évesen is inkább apukámhoz fordulok érzelmi támogatásért, vagy éppen gyakorlati tanácsokért, és érdekes, hogy fejből csak az ő telefonszámát tudom. De anyukámat is nagyon szeretem, jól kijövünk, szívesen töltök vele is időt, de ő valahogy egy kicsit hidegebb, gyakorlatiasabb személyiség, kevésbé meleg és gondoskodó.