Nem is tudom h fogalmazzak, 16 eves vagyok a nagymamammal elek a szuleim le se szarnak egyik itt masik ott?, anyagilag semmi gond, de rengeteg traumam van toluk,nem jo szulok probalom feldolgozni es magamat epiteni, egy nagyon eros szemelyiseg vagyok

Ritkán találkoztok akkor hogy lehet olyan számodra mint egy pióca? Gondolom ha találkoztok is előtte szól hogy megy,megmondod neki hogy nem végy rá kiváncsi meg vagy nélküle is

Suli pszichológusához lenne érdemes elmenned.

Ha a nagymamád támogat, inkább maradj vele. Az apukáddal, anyukáddal meg ha ilyen rossz a helyzet ne foglalkozz. Ahogy az első válaszoló is írta mond meg neki egészen nyugodtan hogy most befejeztem a találkozgatást, inkább ne beszéljünk. Csakis te tudod milyen vagy belülről, bármilyen nehéz engedd el és próbálj meg túllépni ezen, de az első lépéshez elkerülhetetlen hogy kizárod őket, vagy csak nem gondolsz rájuk. Hiszen ha tovább is ugyanígy csinálod csak feltéped a sebeket. Írtad is hogy anyukáddal nem találjozol, túlléptél rajta, tedd meg ugyanezt vele is.

Becsüld és szeresd a nagymamád. A szüleidet meg engedd el. Kezeld őket úgy, mintha távolabbi hozzátartozók lennének. Ünnepekkor köszöntsd őket pár perces telefonhívásban. Ha apád anyagilag támogat komolyabban, akkor vele kicsit elnézőbb lehetsz.

Drága nagyi.. Őrá zúditsd az összes szeretetedet, és legyen példakép az anyád meg az apád olyan értelemben, hogy milyen NE legyél! Fel a fejjel!

Azt viszont nem tudjuk hogy melyik nagymama neveli,bár gondolom az apai na úgy azért nehezebb megszakítani a kapcsolatot

Olyan könnyű mondani, hogy ne foglalkozz velük stb…de ha egyszer mégiscsak a szülei…ezt csak az értheti meg, aki volt már hasonló helyzetben. Irtó lehangoló, hogy van az embernek 2 szülője, de egyik rosszabb mint a másik, legjobb az ha anyagilag sem támogat, pedig megtehetné. Velem ez volt, meg ismerek olyat akinek szintén pocsék szülei voltak. Igaz tartotta velük a kapcsolatot, de egy nagy nulla volt az egész kapcsolatuk. Elég érdekes felnőtt kora lett az illetőnek, pl. A tőle sokkal idősebb férfiakkal volt, majd nőkkel. Tehát elég zavart az egész, próbálj erős maradni, kérj lelki segítséget minél hamarabb, márcsak a traumák miatt is.Szóval nem könnyű de én átérzem. Megszabadulni úgy tudsz tőle, hogy ha ő nem keres, akkor te sem őt, vagy egyszerűen a tudtára adod, hogy többet nem akarod látni aztán menjen amerre lát, te pedig éld az életed, valósítsd meg a céljaid, magadra fókuszálj, önismeret stb. És simán túl leszel ezen is:)

Ilyenkor mondok hálát a saját szüleimért. Nagyon sajnálom a szüleiddel való kapcsolatot, sajnos nem minden szülő képes szülőként viselkedni. Ismerek pár hasonló gyereket, akikkel nem foglalkoznak mondjuk a saját párjuk miatt meg hasonlókat. Remélem a nagymamád rendes legalább, és megtesz érted mindent. Örülök hogy benne legalább van annyi gerinc hogy nem akarja hogy intézetbe legyen az unokája. Szerintem igyekezz legalább annak örülni, hogy ő van neked. A szüleid sajnos nem érdemlik meg hogy szülőként tekints rájuk, és próbálj meg minél kevesebbet várni tőlük mert valószínü csak csalódni fogsz általuk. Ha más nem annyi hasznod legalább lesz belőle, hogy tudod milyen szülő ne legyél.