Az normális, ha emiatt időnként rosszul érzem magam?

Bár még nagyon messze vagyok a gyerektémától, azaz nem érint, de mostanában szinte folyamatosan csak negatív cikkek jönnek velem szembe a gyerekvállalásról, mindenhol az van, hogy mennyi sok nyűggel, lemondással, stresszel, idegeskedésseljár, csupa fizikai és lelki kimerültség, anyagi teher, erőt, energiát emészt fel, mennyien megbánják és még sok-sok más dolog, de akkor már regényt is írhatnék.

Magyarul mindenhol csak a negatív oldalát említik, az sehol nincs írva, hogy a gyerek iránti szeretet semmihez sem fogható érzés, ekkora szeretetet senki mástól nem kap az ember.

Amikor ezeket a negatívumokat olvasom, mindig lelkiismeret-furdalást kelt bennem a dolog, hogy akkor anyukámnak is csak szenvedés az élete velem.

Félreértés ne essék, nagyszerű anyukám van, születésem óta mindent megad nekem, mindenem megvan. Persze néha nála is felmegy a pumpa, de ez teljesen normális, minden szülőnél előfordul.

Nem nárcisztikus, nem zsarol, mindig mindenben támogat és igenis érzem azt a végtelen mennyiségű szeretetet, ami köztünk van.

Csak néha elkeseredem amiatt, hogy ezeket olvasva mindjárt azt hinné az ember, hogy a gyereknevelés rossz dolog.