Normális,hogy így érzek?
Nálunk ma van anyáknapja. A hét folyamán többször is feljött már a téma vmilyen formában.
A lányom 13 éves,egyedül nevelem. Úgy gondolom,hogy ebben a korban már elvárható lenne,hogy esetleg gondoljon az anyák napjára.Felkelt kora délután , evett,és szólt,hogy átmegy vmelyik barátnőjéhez.
Mondtam neki,hogy miért nem megyünk inkább együtt el pl kutyát sétáltatni,hamár anyák napja van.Azt mondta nem,és már itthon se volt. Mosogatás közben még el is sírtam magam.
Nem azt várom el,hogy kapjak vmit ,bár van saját kis pénze, hanem legalább egy ölelés vagy vmi.
Neki jövő héten lesz a szülinapja, már megvettem mindent a tortához, elmegyünk nagyvárosba vásárolgatni, mert ezt kérte.Én mindent úgy csinálok,hogy neki jó legyen,meg legyen. Vissza meg semmit sem kapok.
Jó a viszonyunk, azt is megértem,hogy szívesebben van a barátaival.
De nem kellene egy egészséges egyensúlynak lenni? Vagy ez ilyen korban normális és ne is rágódjak rajta?
Mikor épp hosszabb kocsi útra, szoktunk beszélgetni mélyebb témákról is.Főleg az apjáról. Mindig azt mondom neki, én itt vagyok ,ha bármi bántja nekem elmondhatatlanul,mert csak úgy tudok segíteni. Ilyenkor mindig azt mondja,hogy tudja.
Sajnos most abban a korban van,hogy nem szeret beszélgetni velem semmiről. Azt sem mondja el,hogy mi volt a suliban.
Bezzeg a barátaival folyton váltja az üzeneteket.
A lényeg,hogy nem akarom neki megmondani,hogy hogyan érezzen, ha magától ez nem jön. Nem akarom,hogy még jobban eltaszìtson magától. Abban bízom,hogy ez csak ideiglenes.
Ma kérdezték a munkahelyen,hogy milyen volt az anyáknapja. Elszomorodtam,hogy nincs semmi mesélni valóm. Azt mondtam,hogy elfelejtette a gyerek,hogy milyen nap van. De majd bepotoljuk a hétvégén.
válasza:Így van, lehet okosabb várni, hogy magatól jöjjön. Hasonló helyzetben vagyok mint te, de nekem rosszabb mert az apjahoz koltozott egy eve es ehhez hozzaadódik a kamaszkor is es teljesen kilepett az eletemből es nagyon faj es sokszor írok neki es konyorgok h adjon eletjelet mert aggódom érte, de falakba ütközöm, csak ha penz kell ír es jön. Amit adok mindig mert félek, hogy éhes es nincs penze es venne valamit a suliba. Ő már 17 eves lassan.
Neki is ezer baratnő, progarmok, es nekik kiönti a lelket es nekem nem.
En aki sose bantottam csak szerettem es bíztattam, egyetlen gyermekem, akire nagyon vágytam es feláldoztam érte mindent mert pont úgy alakult a helyzet, hogy szukseg volt rá.
Itt vagyok egyedül, es meg azt se fogja tudni ha meghaltam. Egyedul fogok meghalni. Az apja nem akarja hogy velem tartsa a kapcsolatot, mert dühös rám, mert elvaltam. Nem bírtam egy szadista volt.
Rettenetes nehez ez. Valahogy eltelik ez az elet is
válasza:Szerintem meg az őszinte kommunikáció jobb, mintha csak vársz és szomorkodsz, netán megsértődsz rá.
Vannak ezzel kapcsolatban érzéseid? Igen, az hogy szomorú vagy, amiért elfeledkezett róla. Ennyit igenis meg kéne mondanod neki. Nem vádolni, nem mérgesen mondani, hanem csak egyszerűen. Hogy ez neked rosszul esett.
válasza:"Ma kérdezték a munkahelyen,hogy milyen volt az anyáknapja. Elszomorodtam,hogy nincs semmi mesélni valóm. Azt mondtam,hogy elfelejtette a gyerek,hogy milyen nap van."
Mondhattad volna azt is, hogy ti magyarok vagytok, ezért ti nem most ünneplitek.
válasza:"Sajnos most abban a korban van,hogy nem szeret beszélgetni velem semmiről. Azt sem mondja el,hogy mi volt a suliban.
Bezzeg a barátaival folyton váltja az üzeneteket."
Ahogy minden 13-16 év közötti gyerek. Tök felesleges xarokon rágod magad, mert a legtöbb gyerek ilyen korban pont ugyanígy viselkedik. Én is ilyen voltam. Ha 20x elmondod egy hét alatt a "nekem elmondhatod" monológodat, csak mégjobban azt érzi ne mondja el, mert csak faggatod.
13 évesen nem úgy gondolkodik egy ember mint 20 évesen.
Köszönöm szépen!
Jobban érzem magam, hogy többen ìrtátok,hogy ilyen korban ez normális.
Egy db gyerekem van, nincs sok tapasztalatom. Én teljesen más voltam ilyen korban. Én szerettem volna mindent anyámnak elmondani, de az volt a válasza,hogy " olyan vagy mint egy rádió".Én most 38 vagyok, tehát én még nem telefonnal a kezemben nőttem fel.
Volt már úgy,hogy mondtam neki,hogy azért néha idejöhetnél egy ölelésért . Akkor odajön,odahajol,én megölelgetem,ő meg tűri csendben ,de nem ölel vissza. Ha mondom neki,hogy meg sem ölelsz már,csak pofákat vág. Megprobalok az ilyen dolgokon sem depizni.
22es
Én ezt szeretném elkerülni. Hogy nehogy egy nap arra ébredjek,hogy pakol a gyerek és megy az apjához. Mi nem voltunk házasok,de tudom azt, hogy a gyerekem ugyan úgy szereti az apját mint engem . Annak ellenére,hogy 5 éves volt a gyerek mikor itt hagyott minket egy másik nő miatt, aztán hiába volt megbeszélve a láthatás, hogy nekem dolgoznom kellett volna menni, nem jelent meg.Gyerektartást is nagyon ritkán kaptam. Most már közel egy éve semmit sem.
De nem akarok pereskedni vagy ilyesmi,mert a családjával jó a viszonyom. Nekem nincs családom sajnos, örülök, hogy azért a lányomnak vannak rokonai.
De ez egy másik téma.
Írj rám nyugodtan ha szeretnél beszélgetni.Totál megértelek!
válasza:"nem akarok pereskedni vagy ilyesmi,mert a családjával jó a viszonyom"
Akkor még az is lehet, hogy megértenék, ha pereskednél, hiszen a gyerek érdekében tennéd. Ő a tahó, hogy nem fizet magától.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!