Elköltözhetek így otthonról?
Kislány koromban nagyon jó volt a kapcsolatom anyukámmal, sok időt is töltöttünk együtt.. 7 éves voltam amikor a szüleim elváltak, apukámmal nem tartom a kapcsolatot.
Ahogy teltek az évek, ez egyre rosszabb lett, és mostmár nagyon elfajult a helyzet itthon.
Próbálok minnél kevesebb időt itt tölteni, mert anyukám egyszerűen csak kiabálni tud velem. Figyelek mindenre, segítek neki a háztartásban is, pakolok, takarítok, bevásárolok stb..
folyamatosan kiabál velem, a legapróbb dolgokért is, és már van hogy félek tőle, annyira megemeli a hangját.
Emellett szükségem lenne rá, mert a suli nagyon kimerít, nemsokára érettségizek is, és túl sok rajtam a teher.
Régebben is volt olyan, hogy lelkileg nem voltam jól, próbáltam vele megbeszélni, évekig könyörögtem hogy eljárhassak pszichológushoz, de ő ezt feleslegesnek tartotta.. Nem bírom már ezt így tovább.
Időközben lett egy párom, aki egy angyal, nagyon szeretem őt, passzolunk is, és már jó ideje együtt vagyunk.
20 percre lakik tőlünk, jó környéken. Nemrég leültem vele beszélgetni, és elmondtam hogy mi a helyzet itthon, és azt mondta, hogy tudja hogy még suliba járok, de ő nagyon örülne ha hozzá költöznék, és ez nekem is jobb lenne az itteni helyzet miatt..
Nyilván ez nem ilyen egyszerű, csomó mindent átbeszéltünk, háztartás, anyagiak stb, és úgy néz ki hogy működne a dolog.
Anyukám nagyon behálóz és korlátoz engem..
Betöltöttem már a 18-at, szerintetek mostmár megtehetem azt, hogy anyám elé állok, és közlöm vele hogy elköltözök?
Megteheted, de azért nem ajánlom. Az ilyen helyzetben nem az a megoldás, hogy egyik függő helyzetből menekülsz át a másikba.
Te 17 vagy, a pasid 20, ergo 95%, hogy két év múlva már együtt sem lesztek, akkor majd könyörgöd vissza magad megalázkodva anyához? Vagy akár csak fél év múlva, ha a párod együtt lakva r@jön, inkább mégsem akár veled együtt lenni?
Persze, tudom, soha nem tenne ilyet, mert szeret, ti vagytok a kivétel, akik örökké együtt lesztek, blablabla.... Mindenki ezt hiszi ennyi idősen.
De hidd el, kicsit tapasztaltabb felnőttként mondom, hogy ez rossz megoldás.
"Betöltöttem már a 18-at, szerintetek mostmár megtehetem azt, hogy anyám elé állok, és közlöm vele hogy elköltözök?"
. Ne, inkább előtte kérjél tőle engedélyt, hogy elé állhass...
Nem tudom, hogyan megy majd a felnőtt élet, ha ezt a kérdést komolyan gondolod.
Persze, hogy megteheted, hogy közlöd vele, hogy elköltözöl, de ő meg megteheti, hogy ha ne adj Isten a kapcsolatod tönkremegy, nem fogad vissza, hiszen már 18 éves felnőtt nagylány vagy.
Amit én javasolnék, hogy mivel már nagykorú vagy és magyarázattal nem tartozol senkinek, állami finanszírozásban el tudsz menni pszichológushoz, ez a saját döntésed, ebbe édesanyád nem szólhat bele. Ezzel jobban jársz szerintem, mint a párodhoz költözni.
Aztán ha leérettségiztél és esetleg mennél továbbtanulni, el tudsz menni akár kollégiumba, albérletbe.
Közben el tudsz kezdeni diákmunkát keresni, dolgozni, félretenni, hogy legyen valami biztos alapod, megtakarításod. Rokonaid nincsenek, akik tudnának segíteni ebben a helyzetben egyébként?
Fel nem merül, hogy visszakönyörögje magát, esze ágában nincs, örül, hogy megszabadul a bántalmazó anyjától. Hogy a pasival hosszú távú lesz-e a kapcsolat, az majd kiderül, de ha nem, akkor elmegy albérletbe. Mindenképp dolgoznia kell, mert a pasival nem tartathatja el magát.
"valami ott nem működik jól". Na ne mondd, tényleg? És a pszichológus majd megszereli az idegbeteg anyját???
Kérdező, hogy merül fel benned, hogy ehhez nincs jogod???? Nem vagy nagykorú????
Elköltözhetsz. Hány éves a pasid, hpgy már egyedül él?
"Aztán ha leérettségiztél és esetleg mennél továbbtanulni, el tudsz menni akár kollégiumba, albérletbe."
És miből fog élni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!