Mit tehet egy lassan 19 éves lány ilyenkor?
Sziasztok!
Kezdeném azzal, hogy fogalmam sincs mit tehetnék pedig 1,5 hónap múlva 19 éves vagyok!
A szüleimnek teljesen el van borulva az agya, ha el szeretnék menni valahova bulizni (ami nagyon ritka) akkor teljes visszautasítást kapok, hogy nekem miért lenne szükségem erre. Többször fordult elő, hogy nyugodtan szépen, illedelmesen és tisztelettudóan feltettem a kérdést, hogy pl.: el mehetnék-e moziba xy személlyel vagy akar személyekkel a válasz undorító módon csúnya volt és megalázó!
Mindenkit le néznek körülöttem így sokszor engem is!
Ha beszélni próbálok velük a problémáimról/terveimről Édesanyám részéről olyan mintha falnak beszélnék, mert nem válaszol ha meg igen akkor írtó csúnya módon!
Édesapám részéről pedig folyamatos kiabálás a végkimenetele.
Vagy a 3. opció a fenyegetőzés.
És még sorolhatnám egy csomó ideig, de talán benne van a lényeg!
(Hozzá fűzném, hogy ezeket jó magam mindig próbálom a lehető legjobb módon kezelni és szépen beszélni)
Ez mellett tanulok, szinte kitűnő az átlagom, vannak céljaim es soha nem csináltam olyan hülyeséget amivel szégyent hoznék magamra vagy a családra!
Tervben volt, hogy nyáron egy olyan munkahelyre megyek dolgozni ahol igenis olyan szinten keresnék, hogy simán tudnék félre tenni annyit amennyire szükségem van. De sajnos erre is nemleges választ kaptam, mivel szerintük messze van. (Hozzá tenném meg van a jogosítványom)
Suli mellett mivel érettségi van így nem igazán lenne időm dolgozni + kollégista vagyok!
Van egy hátterem ahova tudnék menni és igenis segítene ő és a családja is viszont eléggé félek a következményektől.
Kérlek adjatok valami tanácsot mert lassan oda jutok, hogy be fogok gurulni.
(Tudom a kollégium valamilyen szinten segítség, de sok olyan helyzet van amikor itthon kell lenni! Illetve nagy szabadság nincs a kollégium mellett mivel eléggé fognak)
Előre is köszönöm annak aki válaszol!
1/1 válaszoló!
Vetettem már fel ezt dolgot úgy, hogy munka mellett (ami albérletet kínál támogatással együtt rendőrség hatáskörébe tartozó munka) levelezőin fejezném be a sulit!
De hát a válasz az volt, hogy sehol nem állom meg a helyem meg ezért támogattak ők engem eddig.
Én is csak azt tudom mondani, hogy minél előbb próbálj önállósulni, mert ez így tényleg nem egy sokáig tűrhető állapot. 19 évesen már nem kötelességed hallgatni a szüleidre, pláne ha fenn tudod tartani a saját egzisztenciád. Alapvetően mindig azt mondom, hogy meg lehet beszélni mindent, de ez alapján nem úgy tűnik, hogy mondjuk a barátaidat is bevonva el lehetne érni bármit.
Nekem is nagyon sokáig ilyen szüleim voltak, hogy sehová nem engedtek, aztán miután egyetemista lettem 3 éve, azután belátták, hogy hiba volt ennyire fogni és jobb, ha élem az életem és csak hétvégente jövök haza...de erre maguktól, szép szóra nem jöttek volna rá - szóval nálad is ez a helyzet szerintem, hogy változtatni kell a dolgokon.
(Egyébként üdítő volt olvasni, hogy 19 évesen milyen értelmesen írsz, ezt csak így zárójelben :D)
A szüleiddel legyél kedves, kerülj velük minden konfliktust, negatív témákat ne hozz szóba (lásd. energiavámpír).
Felnőttként ne kérd engedélyüket semmihez se, de azért mondd meg nekik, hogy mikor hová mész, amíg velük laksz.
3/3 válaszoló
Teljes mértékben próbálom kialakítani a jövőm, elérni azt a célt amiben később élni szeretnék. Viszont nagyon sok mindentől vonnak meg ezzel a viselkedéssel. Sok mindent próbáltam már, sok helyzetben próbáltam el mondani nekik, hogy kényelmetlen számomra egy pár helyzet viszont semmire nem megyek vele.
Fogalmam sincs, hogy mennyire lenne jobb ötlet bele vágni külön az életbe persze úgy, hogy van egy stabil párkapcsolatom ahonnan stabil szülői támogatást is kapok.
(A zárójeles megjegyzésre pedig csak annyit, hogy próbálkozom a lehető legjobb módon viselkedni és fejlődni, illetve nagyon szépen köszönöm a segítő válaszod és egyben a kedvességed is)
4/6 válaszoló
Próbálok mindig a legkedvesebb lenni velük, illetve az olyan témákat kerülni amik konfliktust váltanak ki de néha sajnos amikor szeretnék kimozdulni elő kell hoznom.
Az engedélyük nélkül pedig eléggé félek elmenni itthonról mivel nem tudom milyen lenne a következménye ezért fogalmam sincs hogy mit tudnék tenni!
- Hármas válaszoló volnék -
Szerintem ha konkrétumokkal állsz a szüleid elé, hogy mi a helyzet veled, akkor, ha nem is fognak jobb belátásra térni, de tudni fogják, hogy pontosan mik a szándékaid. Ennyiben jó is, hogy kolis vagy, mert nem mondhatják azt, hogy teljesen befognak az otthon-suli tengelybe ezután. Szóval ha már szüleid tudják mi a helyzet és nem változik semmi, akkor érdemes lehet nyáron azt mondani, hogy igenis elmész dolgozni és a párodra támaszkodva elszakadni otthonról. Nem egy előnyös helyzet ez sem, de az pláne nem, hogy otthon ilyen közeg fogad és ki tudja meddig nem engednének felnőtté válni, még fokozatosan sem. Persze csak ha megbízol eléggé a párodban és a barátaidban, mert egyedül tényleg nem a legbiztonságosabb bármibe belevágni.
Akárhogy is bízom benne, hogy szüleid jobb belátásra fognak térni, hogy nincs jó hatással ez a fajta agresszív gondoskodás rád.
“hármas válaszolónak”
Tényleg köszönöm a segítséged, nagyon elgondolkodtató ilyen tanácsokat olvasni hiszen egymagam sajnos ennyire sok dologgal a hátamon nehéz jó be látásra jutni!
Szerintem csináld meg az érettségit, ha jól értem pár hónap van hátra, addig bírd ki, ha már eddig kibírtad. Ilyenkor egyébként sem baj, ha nem jársz el "csavarogni", érettségi előtt keményen a tanulásról szól az élet. AZTÁN tedd meg, amit jónak látsz, az engedélyük nélkül, de számolj a következményekkel, tehát egyúttal biztosítsd be, hogy védve legyél.
Én azt érzem a szavaidból, hogy maximálisan félsz tőlük. Meg tudod fogalmazni (saját magadnak elsősorban), hogy mitől? Megvernének? Vagy kiabálnának veled? Bezárnának? stb. Amelyiket reálisnak tartod, az ellen próbálj meg berendezkedni. Például ha úgy döntesz, hogy a párodhoz költözöl, ne hagyj otthon holmikat, amiért utólag vissza kell menned. Csak akkor jelentsd be a dolgot, amikor már indulsz, és mindenképpen legyen veled a párod, sőt lehetőleg a párod apja is, hogy ne tudjanak neked esni, amíg elhagyod a házat. Készülj fel rá, hogy ez egy olyan lépés, ahonnan nincs visszaút, de én azt gondolom, hogy nem fogod megbánni.
Alapvetően amúgy szerintem nem az a gond, hogy nem engednek el sehova, ennek lehetne egy csomó normális és érthető oka is. A probléma a pszichés bántalmazás, aminek ez a túlféltés csak egy tünete. Ez a különbség a te eseted és a 3-as között. Legalábbis nekem ez jött le.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!