Mit tegyek ha félek anyámtol? már vagy 25 éve

Mennyit tudsz félrerakni, gyűjtögess és minden nap mondd azt magadnak: "megint egy nappal közelebb kerültél a célhoz, hogy majd költözhess".

Egyébként vele nem szeretnél őszintén beszélni a félelmeidről? (bár attól függ, hogyan eragálna, ha pl. tagadásba menekülne vagy dührohamot kapna, esetleg kapcsolatotok emiatt megromlana akkor nem érdemes)

24 voltam, amikor elköltöztem anyámtól. Skizofréniával és depresszióval lett diagnosztizálva, amikor velem terhes lett, a helyzet azóta se lett jobb. Zárt osztály, öngyilkossági kísérletek, tévképzetek, munkaképtelenség, ennek ellenére a bíróság mégis neki ítélt, amikor apámmal kb 2 éves koromban elváltak. Nem volt egy leányálom számomra az a 24 év... Amikor bármelyik családtagomhoz fordultam gyerekként segítségért és mondtam hogy anyám miket csinál vagy mond, mindig el volt velem hitetve, hogy én vagyok túl érzékeny, nekem kell meghunyászkodni és hogy "csak ő az anyád". Az utolsó időszakban minden este úgy aludtam el, hogy bezártam a szobám ajtaját, mert konkrétan féltem tőle.

Ezt tényleg csak az érti, aki hasonlókon ment keresztül és bár nem kívánom senkinek, meg tudom érteni amit érzel. A legjobb dolog amit tehetsz, az az, hogy minél hamarabb összegyűjtesz annyi pénzt, amivel ott tudod őt hagyni. Esetleg keress egy barátot/barátnőt (tudom, ez külföldön nehezebb), akivel közös albérletben lehetsz, így anyagilag se vágna a földhöz a költözés. Nem tudom, hogy jelenleg milyen a kapcsolatotok, vagy hogy mennyire vergődne amikor otthagyod, de nem szabad engedni a manipulációnak. Amikor én elköltöztem, akkor ment a mártírkodás, újabb öngyilkossági kísérlet, stb, de már nem tudott érdekelni. Azt éreztem, hogy ha ott maradok, akkor én leszek öngyilkos, de vele ellentétben én alapos munkát fogok végezni. Ennek már 7 éve, kiköltöztem külföldre, megházasodtam, az első gyerekemet várom és minden erőmmel azon vagyok, hogy az a rémálom, amit a gyerekkoromnak nevezek, ne nyomja rá a bélyegét majd a gyerekem életére. Anyám azóta is kapálózik, hogy ideköltözhessen hozzánk, de amíg élek, ez nem fog megtörténni. A saját mentális egészséged érdekében lépj le és ne nézz vissza. Senki nem érdemli meg, hogy egy egész életet félelemben éljen le.

"rettegek tőle mikor lesz ujra az.. mikor kezdődik elöröl"

8 éve tiszta. Szerintem ez az az eset, amikor jobb lenne megijedni (bár kicsi vagy semmi az esélye, hogy újra kezdi), mint állandóan félni.

Hozd ki a legjobbat a helyzetből - segítsétek egymást, éljetek békében, és gyűjts, hogy külön költözhess, de nyugtasd meg, hogy akkor is számíthat majd rád. Kezdj el emberek közé járni és nőkkel ismerkedni, csinálj programokat, élj.

Az én anyámis ivott, megértelek. Bár én végül már nem őt féltettem, hanem a lakást, mert ajtókat ha olyanja volt, be sem zárta, kaját feltette főni és bealudt, már füstőlt minden...

Gyereket nem bízhattam rá, mert nem figyelt rendesen. Ivott, bealudt, a gyerek meg elkószált, mert az ajtó is nyitva maradt. Tudta, hogy utálom az ivászatot, de őt ez sértette mert "mindenki megissza a magáét és nem az én pénzemből veszi".

Szóval, ha anyagilag nincs mit megóvnod tőle, akkor hagyd ott a fenébe és élj külön, normális életet. Gyűjts külön albira, a többi meg majd kialakul. Az alkoholizmus nem betegség!! Ő döntött úgy hogy inni fog. Okés hogy letette de az eddigi traumáid nem fognak 2 nap alatt elmúlni. Költözz külön.