Mit lehet tenni egy számító gép függő gyerekkel?

Kezdésképp veszel egy nem elfogult kívülállót, aki megállapítja, hogy tényleg függő-e.

Pl többet játszik, mint amennyit te (vagy bárki más a csalárban) tévézel?

Valaki szerfüggő otthon (cigi, kávé, stb)?

Vagy valakinek van valamilyen viselkedési függősége (vásárlás, evés, munka, testedzés, stb)?

Ha igen előbb azzal akarj kezdeni valamit.

Ha ezek meg vannak oldva, s tényleg függő, akkor gondolkozz el azon, hogy mit cseszhettél el, hogy csak a videojátékoktól van Flow-élménye.

Utánna meg keress valami elfoglaltságot, ami érdekli őt, és jó is benne. A lényeg, hogy szeresse és legyen sikelélménye benne. Ez a makettezéstől a sziklafal mászásig bármi lehet.

Hiába pontoztok le, a kávéfüggőség, a cigifüggőség, a munkafüggőség és a többi is pont olyan függőségek, mint az alkohol-, a marihuána-, a videójáték- vagy a szerencsejáték- függősség.

Ha ezek közül csak egy is van otthon valakinek, nem a gyerekre kell mutogatni, mert neki épp nem olyan függősége van, mint a szüleinek.

Már ha egyáltalán tényleg függőség. Mivel a szülők nagyon szeretik azt rámondani mindenre, ami nem tetszik nekik.

Ha meg az a baj, hogy a pirosazók nem tudják, mi a flow-élmény, az megint nem az én hibám.

Mit jelent a függőség a kérdésben? Tényleg csak játszik, vagy sok hobbija van, amit a gépen csinál, ne adj isten a gépen végzendő feladatait is játéknak nézi a szülő?

Ha azt akarod, hogy menjen ki a barátaival, akkor van kivel kimennie? Vannak olyan barátai, akiket elengednek otthonról a szülei? Egyáltalán vannak barátai?

Miért akarod kezelni ezt a helyzetet? Okoz valami problémát az életében? Vagy csak ne géppezzen sokat, mert csak?

Ezekre fontos lenne válaszolni.

Én jelenleg 21 éves vagyok, a szüleim általános iskola óta függőnek titolálnak, konkrétabban 12 éves korom óta, mert sok időt töltök a képernyő előt, amikor épp otthon vagyok. Holott szerintem sosem voltam függő, csak az aktuális körülmény hozta úgy, hogy épp sok időt töltöttem a gép előtt valamiért. Szeretném leírni, hogy mikor mi volt ennek az oka, és hogy ők hogy viselkedtek akkor velem.

12-14 éves korom között, amikor épp nem a nagymamámmal voltam(amik mindig ilyen fél napok voltak, és olyankor nem is voltam képernyő előtt egyáltalán), akkor többnyire gépeztem, tabletoztam, két alapvető probléma volt, ami ezt okozta. Az egyik az, hogy falun kevés barátom volt, azok is szigorú szülőkkel, csak nyári szünetben engedték el őket otthonról, és akkor se sűrűn. Mármint a két és fél hónap szünet alatt a rekord, ami a legtöbb tali volt, az 4 alkalom, pedig semmi extra program, kis séta a falun belül, esetleg fagyizás. A másik probléma apám alkoholizmusa volt. (Anyám azóta is vele van, csak apu már nem iszik amúgy) Ment az állandó ordítozás otthon minden kbszott nap. Ezelől három dologgal tudtam menekülni, vagy elmentem mamámhoz, vagy sok ingyenes iskolai szakkört vettem fel, hogy minél később érjék haza(konkrétan minden nap 4-5 között végeztem, holott fél kettőkor vége volt az órarendi óráknak), vagy ott a gép, a tablet, meg a fejhallgató és legalább nem hallom. Bár ez nem szerves része volt a vélt problémának, de akkoriban kezdtem el érdeklődni az olvasás iránt. Anyámék nem vettek nekem könyvet, mert minek, hülyeség. Szóval letöltött pdf-eket olvastam, ami szintén képernyőidő.

14-16 éves koromban nem láttak annyit gépezni, kolis voltam. Hétvégén megcsináltam 1-1 infó beadandót, de ennyi, a hétvégéket inkább átaludtam, elmentem mamámhoz, aztán vissza a koliba. Nyaranta ugyanaz, mint korábban. Kicsit többet találkoztam a barátaimmal, de nem jelentősen többet. Ekkor már apám nem ivott egyébként.

16-18 online suli. Na itt sokat kaptam az ívet, hogy mennyit gépezek. Pedig összes sulis feladatom online volt nyilván, a barátokkal se tudtam találkozni, mert helyi barátaim se voltak már, meg pár hobbim is géphez kötött. Nyaranta meg nem értek rá annyira a barátaim, mert ugye diákmunka, ami nekem nem volt, hiába akartam, mert anyám nem engedte, hogy saját számlám legyen, nélküle 18 alatt nem lehetett, de enélkül meg diákszövetkezetnél nem lehettem.

Aztán volt még egy év a gimiből, ugyanaz , mint az elején.

Most egyetemre járok, alapból kolis vagyok, de néha hazakényszerülök. A beadandókat gépen írom, az összes jegyzetem digitálisan van meg, a szakirodalmak is. Nekem ez a praktikus, nem vagyok hajlandó minden félévben több 100 oldalt kinyomtatni bizonyos esetekben tárgyanként, majd kényelmetlenül hurcolászni, rakosgatni, csak azért, hogy ne tűnjek függőnek. Diákmunkaként meg online ügyfélszolgálatos vagyok, home officeban, heti 1-2 napon. Ettől még megtartom azokat a hobbiaimat, amiket képernyő előtt végeztem. Ugyanúgy nézek sorozatot, írok hobbiból, rajzolok digitálisan, és igen, játszom is. Ha nem találkozom senkivel, korábban már elmentem a boltba, lazán van 14-16 óra képernyőidőm egy nap alatt, ha úgy adódik. Akkor is, ha aznap nem volt munkanapom. Pl vizsgaidőszak alatt én nem utazom haza(ha nem kötelező), de a szobatársaim, a legtöbb barátom igen. Ha tanulok, akkor képernyőidő, ha sorozatot, videót nézek, szintén, ha írok, szintén, ha játszok, szintén. Ha nem papíron olvasom a könyvet, szintén.

De ettől még nem vagyok függő. Fel tudok állni onnan. Ha nem az van, hogy vizsgára készülök, vagy dolgozok, és rámír valaki, hogy találkozzunk, akkor találkozunk, stb. Nem a laptop , a telefon, meg a tablet irányítja a szabadidőmet.

Anyám szerint függő vagyok, mert többet "nyomkodom azt a szart"(=telefont, laptopot), mint ő. Anyám a szabadidejében mindig tvzik, akkor is, ha mellette mondjuk telefonozik, a reklámhoz igazítja, hogy mikor megy enni, meg pisilni.

Apám se számítógépet, se okostelefont nem használ, csak tvzik. Apám szerint függő vagyok, mert én több órát gépezek. Apám akkor lép ki a szobából, ha vinni akar be magának kaját, vagy akkor ha ki akarja üríteni az aznapi húgyosflakont.

És valahogy mindig azt kapom tőlük, hogy inkább tévézzek. :D

24

Erről tisztára eszembe jutott anyum. :D

- Először az volt a baja, hogy sokat telefonozok.

- Aztán rájött, hogy sokat olvasok rajta, de akkot meg az volt a baj, hogy ne ott olvassak, mert rontom a szemem.

- Aztán mikor 11.-ben egy sulis kiránduláson könyvet és képregényt vettem abból a pénzből, amit ruhára adott, akkor meg azért csinálta a cirkuszt.

- Akkor egy jó ideig nem tudtam könyvet venni (Romániában magyar könyvekből nemigazán van választék, Magyarországra meg nem volt hogy menjek), így maradtak az e-könyvek, s megint a kiabálás, hogy telefonon olvasok.

- Akkor még az is baj lett, hogy sci-fit és fantasyt olvasok inkább.

- Majd egyetemistaként voltam TDK-n Nyíregyházán többször is, a Librit egypárszor kifosztottam. Meg azért Marosvásárhelyen is több volt a választék, mint otthon Kézdivásárhely környékén. Így mikor látott olvasni, fizikai könyvvel látott. De az összeset amit vettem, nem vittem haza, a pasimnál tartottam.

- A műfaj még mindig probléma volt, de mikor mondtam, hogy megvettem a Sapiens-t képregényben, s hogy az történelmes, s olvassa majd el ő is, akkor meg az volt a baj, hogy képregény...

- Akkor szóba hoztam pár Helikonos zsebkönyvet (Állatfarm, Szép új világ, A civilizált emberiség nyolc halálos bűne, A halálösztön és az életösztönök / Egy illúzió jövője, stb), de azokkal meg az a baja, hogy ne költsem ilyen hülyeségekre a pénzt...

Mondjuk legalább idén nyáron elkotyogta, hogy az böki a csőrét, hogy őket gyerekként nem engedték otthon olvasni, mert az állatok s a mezei munka mellet nem lehetett ilyen hülyeségekkel foglalkozni.

Egyetemistaként amúgy elkezdtem könyveket fordítani. Sima rajongói fordítások. Kész van eddig 12, s tervben van még 10. De ezekről se tud semmit.

A tapasztalataim alapján minimum 3 okkal tudná kicsapni arra a hisztit, hogy miért fordítok angol könyveket magyarra. Miközben élvezem is, mert tetszik a könyvek multiverzuma, az angol nyelvet is gyakorlom, s még másnak is lehetőséget adok az olvasásra, mert megosztom a neten is őket.

Persze azzal, hogy ő ahogy hazaér a munkából, beesik a tévé elé, s megnézi azt a 3+ török/spanyol szappanoperát, amit épp adnak, azzal semmi baj sincs.

Én ilyen tapasztalatokkal egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a mostani tizenévesek számítógépezési szokásaival az esetek 99%-ában valami baj lenne. Egyszerűen csak a 35 feletti szülők életéból kimaradt valami, ami ma már mindennapi, de ha nekik nem volt benne részük, akkor nehogy már másnak lehessen.

Mondjuk arra kíváncsi leszek, hogy mire az én gyerekem lesz tizenéves, a szülőtársaim min fognak majd kiakadni. Mi már az a generáció vagyunk, amelyik gyerekkorában már valamilyen szintem épp elkapta a technológiát.