Mit lehetne ezzel tenni? Van rá valami biztonságos megoldás?

25 éves fiú vagyok, jelenleg albérletben élek a fővárosban édesanyámmal, 1-1 szoba, elég kevés élettér és személyes tér. Mikor felvetem édesanyámnak hogy külön akarok költözni, saját életet akarok, amiben az van amit én akarok akkor, hirtelen elkezd olyan kérdésekkel jönni hogy mi lesz vele, hogyan fog egyedül megélni, mi lesz vele egyedül, meg miért nem jó így nekem ahogy most élünk? Eléggé kikel magából és nem értem miért mikor ez a természet rendje. Korábban húgom is velünk lakott és ő amikor összeköltözött a párjával, édesanyám teljesen kikelt magából és majdnem alkoholista lett belőle(húgom sem a lehető legjobban kezelte a helyzetet). Édesanyám többször is kijelentette az élete során hogy Ő azért akart gyereket hogy ne legyen egyedül az életében, párkapcsolata nagyon régen volt és azt mondta soha nem akar senkivel együtt lenni, nagyon kapcsolatellenes és tőlem is ezt várja el, hogy ne legyen senkim, úgy ahogy a húgomtól is elvárta. Tudom hogy szeret, de szerintem ez nem normális fajta szeretet, azt sem akarom hogy tegyen magával valamit ha én még vita árán is de elköltözöm. Nem tudom mi lenne a megoldás erre a helyzetre, saját, független életet akarok mert elég nehéz vele együtt élni, nagyon sokszor annak kell lennie amit ő akar mert hatalmas viták kerekednek ha nem teljesül az akarata. Szeretem de nekem ez sok.