Elmennétek a gyereketek esküvőjére, ha nem kedvelnétek a párját?

Miért nem kedveli? Nagyon nem mindegy, hogy csak hiszti, vagy okkal.

Egyébként, ha az apám-anyám nyíltan ellenszenvezne a barátommal (ok nélkül), NEM hívnám meg az esküvőnkre. Ennyi.

Mondjuk a nevelőanyám fixen nem jön el, ezt megmondtam. Őt kizárt, hogy ott akarjam látni, de megvannak rá az indokaim, nem csak direkt kics.szek vele.

Kell lennie oknak, amiért nem kedveli. Max csak nem mondja el. Így nem lehet a kérdesed megválaszolni.

A nem kedveli nem ok. Hanem okozata valaminek.

Sok embert nem kedvelek én sem, de meg tudom indokolni az okát és ha nekem konkrétan nem árt, akkor tudok felnőtt ember módjára viselkedni vele akkor is, ha nem kedvelem. A kollégáimat sem kedvelem mindet, mégis halad a munka.

"Megkérdeztem, hogy eljön-e egyáltalán az esküvőre és a válasz az volt, hogy nem tudja. Ez így normális?"

Nem normális. Sokan nem igazán kedvelik a jövőbeli vejüket/menyüket (ami nem csoda, hisz nem rajtuk múlt a választás), de azért igyekeznek elfogadni és főleg nem kezdenek tiltakozásképp távolmaradós játszmákba. Mert tudják, hogy úgyis csak annyit lehet vele elérni, hogy elmérgesedik a viszony a gyerekeddel.

Ne sok jóra számíts. Az én anyám megerőltette magát és eljött az esküvőnkre, még be is segített ebben-abban, de mindenből a féltékenykedő sértődés ment, meg a feleségemnek és családtagjainak az örökké gyanakvó méregetése. Össze is vesztünk utána, aztán dacból már nem csak a páromat nézte levegőnek, hanem másfél évig engem is.

Egyébként tökmindegy, ki lenne a feleségem - esetünkben az a megbocsáthatatlan bűn, hogy ő az a nő, aki előrébb van az életemben, mint az anyám. (aki amúgy is egy labilis érzelmi világú, másoktól végtelenül elszigetelődött ember, és sajnos elég káros módszerekkel próbálja kompenzálni a veszteséget, hogy az egy szem gyereke kirepült és éli az önálló életét)