Ki mit tenne ebben az esetben?

Nem szeretem a családom. Egy picit sem összetartó. Szüleim elváltak mikor 10 éves voltam és nagyon utálják egymást. Tesómmal 9 év korkülönbség van köztünk és mi sem vagyunk jó testvérek gyerekkoromtól fogva. Egy-két napig társasoztunk, normálisan beszélgettünk kicsiként aztán másnap tök csúnyán nézett rám, flegma lett és nem értettem mi történt. Most már ott tartunk, hogy én 14 éves koromban már azon kaptam magam, hogy nem tudom értékelni, ha éppen rendes velem. Nem érzek felé szeretetet, csak azért válaszoltam neki normálisan mert ő is úgy szólt. Semmi több. Most már egyáltalán nem is beszélünk sőt, sem bírjuk elviselni egymás jelenlétét sem.

Anya tesómmal mindig szépen beszélget, ha valami baja van lelki támasza, ha velem van valami szó szerint azt mondja, hogy ez nem érdekli őt. De ő mindig panaszkodik nekem, ha valami van a munkahelyén és végig is hallgatom, érdeklődve válaszolok.

Most végzek az érettségivel és mehetek is dolgozni. Egy ideje azt tervezem, hogy lépnék innen amint lesz annyi pénzem, de mégis bűntudatom van mert anya 20 éven át eltartott meg ilyenek ( most 20 éves vagyok ) és megis hálátlannal tartanám, ha lelépnék, hogy én akkor új életet kezdek. Így is azt várja, hogy dolgozzak már, hogy én is be tudok szállni az anyagiakba.