Miért nem ismerik be a szülők, ha hibáztak a gyermeknevelésben?
Akinek nem inge, de én azt vettem észre, hogy az én szüleim korosztálya (50-es évek közepén-végén, 60-as éveik elején járnak) egyszerűen nem ismerik be, hogy elrontottak valamit. Míg az én korosztályom (20-as éveim végén járok) könnyebben beismerik, ha tévednek, hibáznak. Nem csak az én szüleim ilyenek, az összes barátom, a párom szülei is, amikor szembesítettük őket, hogy ezt meg azt miért így csinálta, tudja-e, hogy ez hiba volt, mind tagadta. Ők aztán mindent jól csináltak és a legjobb szülők a világon és bármit is érzel mint gyereke az téves mert csak hálátlan vagy...
Erre a korosztályra miért ez a jellemző?
#9 Igen ezzel teljesen egyetértek, sőt, inkább nevelem túl liberálisan mint túl konzervatívan.
De egy túloldalra esést ismerek: anyuka nagyon rosszban volt az anyjával, mert túl szigorú volt, mindent tiltott, ezért ő eldöntötte, hogy a saját lányának megenged mindent. Nos a lánya a volt osztálytársam. 12 évesen vesztette el a szüzességét, 16 évesen már megvolt az első édeshármasa. Egyszer 14 évesen átmentem hozzá és el akartunk menni egy plázába, aztán nem tudta eldönteni, mit vegyen fel, az anyjától kért tanácsot, hogy ő most "vad" öltözéket akar hordani, az anyja meg segített neki vadat keresni.





#11.Valószínűleg lesz egy olyan fiatal kora amit mindenki megérdemelt volna.
Kb. ennyi, akivel szigorúbbak azt meg pont ettől fosztják meg és túl korán felnő. Nem mellesleg iszonyat drága a terápia, a pszichológus, hogy aztán normálisan bánjon később az emberekkel. Elvégre manapság nagyon máshogy kell, mint 20-30 évvel ezelőtt.





1-es vagyok, jó le lettem pontozva, de nem izgat különösebben.
Engem annyira ridegtartásban nevelt a (most már 80 éves) anyám, hogy én a most 26 éves lányomnál szabályosan túlkompenzáltam azt, amit én "kaptam".
Nagy szeretet, sok ölelés, minden az elfogadásról, bíztatásról szólt, nagyon liberálisan neveltem a lányomat pont azért, hogy ellensúlyozzam azt, ahogy velem bántak anno.
Ez talán hiba volt, a paci túlsó oldala. De nem bántam meg, okos, felelősségteljes, magabiztos, tanult, nagyon jó személyiségű fiatal-felnőtt lányom van, vejem is ilyen. Ugyanígy csinálnám.
Ja, és még mindig nem értek egyet azzal, hogy az én korosztályom van felcímkézve azzal, amivel az én anyám korosztályát kellene. A mai 50-esek közül már nagyon sokan neveltek liberálisan, a legnagyobb szeretetben, szinte az összes barátnőm, és akiknek belelátok az életébe. (Sőt, volt, hogy túl liberálisan is).
#13 A te anyukád korosztálya az az én nagymamám korosztálya, ő róluk is beszélhetünk :D Ők talán még rosszabbak is valóban, csak engem nem ő nevelt, így a saját szüleimről tudok nyilatkozni.
Nagymamám a múltkor a tesóm 5 éves fiától megkérdezte, hogy a szülei elverték-e már őt. Mondja a gyerek, hogy nem. Nagymamám meg a legnagyobb természetességgel mondja: "na akkor te nagyon jó gyerek vagy". Tehát a verés nála természetes, csak az nem kap, aki nagyon jó gyerek. A szüleim is vertek engem párszor, de ezt nem hangoztatják, senki nem tud róla, mert akkor már ciki volt. Én meg egymillió százalék, hogy bármilyen módszerhez előbb nyúlok, mint az ütéshez. Mert nemcsak, hogy ciki, de elfogadhatatlan és megbocsáthatatlan.
Illetve például nagymamám azt sem érti, miért élek albérletben, mert szerinte az a normális, ha valaki a párjával az egyik szülőknél lakik és majd oda csinálják a gyereket is. Ez a korosztály képtelen haladni a korral...
Te egy kivétel vagy, ráadásul egy üdítő kivétel, aki képes volt átgondolni, hogy az ő anyja mit cseszett el és igyekezett mindent jól csinálni, így a te lányod egy egészséges felnőtt lett, akivel jó viszonyt ápolsz. Szerintem te be tudnád ismerni, ha mondaná, hogy valamiben hibáztál. Az viszont tény, hogy a legtöbb veled egyidős szülő nem ilyen. Kevés olyan embert ismerek, akinek nincsenek a szülei által okozott traumái.










"Nekem pl anyum elmondta, hogy így majd 50 éves fejjel, azért sok dolgot másképpen csinálna."
Én anyám is ezt mondta csak másképp :D
Nagyanyám jött a "család az első" szöveggel. Anyám meg azt mondta erre, hogy ha újrakezdhetné kellene a francnak gyerek, boldog élete lenne. Mi meg ott ültünk testvéremmel mellette... :D
Az tény a mai 50-esek már elég vegyesek. Vannak normális szülők akik jól adták tovább amit tovább kell, meg vannak olyan félresikerültek mint az én szüleim.





#10 Bírom az ilyen "te érdekedben" szülőket.
Sajnos a gyermekkori terror az egész életemre kihatott.
Apám rendszeresen visszaélt a helyzetével. Minden nap megkaptam, hogy kizár a házból, meg örüljek, hogy ott élhetek. Volt, hogy ténylegesen kizárt és anyám megalázkodva kérlelte, hogy engedjen vissza.
Alapból anyám is mindig lecseszett, hogy minek pofáztam vissza apámnak. Meg az én hibám. Apám meg ezzel élt vissza. Egyszerűen tehetetlen voltam.
Ha hozzá sem szóltam akkor unalomból elkezdett alázni, mindenféle mocskolódással. Ha visszaszóltam csak rosszabb volt.
Már egyetemistaként volt, hogy annyira kifordult magából üvöltött, vergődött. Mondtam a családomnak, hogy legalább nyomjuk e a hideg zuhany alá, vagy valami. Nem léptek semmit.
Bármit megtehetett sosem lett következménye. Bezzeg ő folyamatosan fenyegetőzött, hogy ha meg merem ütni feljelent, börtönbe megyek, kidob az utcára. Így maradt az, hogy csendben tűrjük azt amit nem lenne szabad tűrni.
Már felnőttként jutottam el oda, hogy egy megalázó beszólása után levertem neki akkorát hogy elfeküdt a betonon. Anyám persze rohant a segítségére, hónapokig azt hallgatták hogy én megütöttem, én meg azt hallgattam hogy ezt minek kellett.
Utólag visszagondolva ma már sokkal bátrabb lennék, mert tudom, hogy úgysem lenne semminek következménye. Haverommal hasonlóan bánt az apja, egyszer megunta és félholtra verte az öreget, kint feküdt fél napig a földön, mert felkelni nem bírt. Onnantól haverom lett a "főnök" a családban.
Nekem sajnos ez a sok szar a felnőttkorra is kihatott. Munkahelyi környezetben is rendszeresen belekerültem megalázásokba, rám szálltak emberek akik apámhoz hasonlóak. Volt, hogy nekem szinte fel sem tűnt hogy ez "durva" mert ez volt egész gyerekkoromba, és más munkatársaim jöttek oda, hogy ezt ne hagyjam már mert nincs rendben.
Sok idő volt kitanulni, hogy legalább egy minimális embernek járó tiszteletet ki tudjak vívni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!