Mi szokott lenni az ilyen történetek vége?

Szerintem ne kívánd a szüleid halálát. Én elvesztettem édesapámat és borzalmas volt. Inkább legyenek problémák de a szeretteiddel együtt, akik szeretnek és te is őket minthogy várd, hogy meghaljanak, hogy meghalhass te is. Meg gondolj bele, hányan szeretnék, hogy a szüleik éljenek, legyenek velük, te meg a halálukat várod a saját halálod miatt, nem valami jó dolog ez.

Az öngyilkossági gondolatokból van kiút. Tudom miről beszélek mert nekem is voltak bőven és már utólag örülök, hogy nem tettem meg, bizonyos szempontból még jobb is az életem mint azelőtt volt.

Most te biztos máshogy látod, de van megoldás.

Nem lehet tudni, mi lesz a vége. Sokan nem merik megtenni az öngyilkosságot.

Egy időben én is gondolkoztam rajta, de alapvetően az tartott vissza, hogy (bizonyos egészségügyi vagy nemzetbiztonsági eseteket kivéve) gyávaságnak tartom, és anno is tartottam tőle, hogy mi van, ha mégis van "odaát" és számonkérik. Eléggé égő lenne.

Azt javaslom, hogy a búbánatos nő menjen el pszichológushoz. Ha erre nem hajlandó, akkor fellép, hogy: Magától senkit sem lehet megmenteni.

Inkább menj világgá, mint a halálba, sokkal izgalmasabb!

De kérdező, komolyan, ne butáskodj, és mások miatt ne nyírd már ki magad. Ha tudnád én milyen boldogtalan vagyok 40 X évesen, mégis annyi mindenben találok örömöt, a hülyékkel meg nem foglalkozom.