Apukám miért kiváncsi mindig mindenre?

Áh, úristen, kilennék ettől.

Helyedben megvenném az első GSM-ben a legolcsóbb nyomógombos butatelefont, és azon SMS-eznék meg telefonálnék a barátaimmal. Az okosat meg otthonhagynám, ha megyek valahová, gondolom, telepítettek rá nyomkövetőt.

Amúgy el ne hidd már, hogy faterod a CIA-nak dolgozik, nekem tényleg olyan a munkaköröm, hogy bármikor lehallgathatnak, de ilyen nincs :D Nem tudja feltörni a jelszavadat, max. keyloggerrel rögzíteni, vagy kitalálni. Mondom, engem _elvileg_ lehallgathatnak (nem fognak. Senkit nem érdekel a tyúkszaros életem, és bármikor vehetek egy hagyományos telefont, ha nem szeretném ezt, max. ha valamibe belekeverednék, akkor rögzítenék, hogy kivel mit beszéltem), csak próbáld ki, hogy mondjuk a könyvtárban egy gépről megváltoztatod a jelszavad, és kijelentkeztetsz minden más eszközt, valószínűleg mire hazaérsz, apád toporogni fog az idegtől, hogy miért nem tud belépni a fiókodba...

Egyébként itt örülök annak nagyon, hogy én még az okostelefon előtti érában voltam kölyök. Már gyerekként megtanultam, hogy van magánéletem, és azt kötelessége mindenkinek tiszteletben tartani. Valószínűleg apád jót akar neked, de a legszarabb eszközöket választja. Az én apám olyan volt, hogy kamaszkoromban simán hazamentem, elmondtam neki félrészegen, hogy bántak velem a fiúk a diszkóban, elküldött aludni, majd reggel megbeszéltük, hogyan reagáljak erre legközelebb. Mikor egy "igazi" predátor megkörnyékezett, akkor is szóltam neki. Pedig én akkor már külön éltem, csak voltunk olyan viszonyban, hogy neki szóljak erről először, és segített. És ehhez rohadtul nem kellett átnéznie a levelezésemet, elég volt egy jó apa-lánya kapcsolatot fenntartania.