Nem szeretem a gyerekem. Ez már nem fog változni?

én vagyok a 34es és kitörölték az előttem lévő irritáló személy válaszát

Szomorú a dolog, mert a fiúnak ilyen emléke lesz a szülőről. Még ha igyekszel is mindent megadni neki a tárgyi és tárgyias életből, egy gyereknek kell a simogatás, még a puszilgatás is, szóval a testi kontaktus (tudom, mert ugyanennyi idős az unokám), amit ugyan időnként "eltolnak maguktól" ezek a kamaszok, de mégis kell a biztonságérzet, az otthonosság megteremtéséhez. Esetleg kellett volna mellé egy apapótlék, aki meg tudta volna adni neki a szükséges érzelmeket.

Olvasom a posztodat..mint valaki akit az anyja nem szeretett, de kötelességből megtett mindent, és én magam is anya vagyok azóta- szóval mindenhogyan át tudom érezni.- és arra jutottam, hogy te lehet hogy szereted őt! Mégiscsak. Odafigyelsz rá, ahogy leírod a kommunikációtokat, a szokásait, hogy milyen, hogy javítani próbálsz a stílusodon, megérzed ha hideg, nem törődöm. Simán lehet, hogy nem tudod- milyen az ha szereted, mik a kifejezés módjai számodra, nekik.. Írtad, hogy neked is ilyen gyerekkorod volt. Mi akik nem tapasztaltuk meg a gyerekeket, elég furán, ügyetlenül nehezen kezeljük ezeket a dolgokat, az érzéseket is, a kifejezését is. Én nagyon szeretem a gyerekeimet.. -épp kamaszok is mindhárom-de én sem vagyok abban biztos, hogy én ezt kifejezem-e jól és ők ezt érzik-e igazán, hogy én szeretem őket. Mindenesetre, ha anyám ennyit agyalt volna hogy hogy lehetne velem nem-hideg, valódi dícséretet adó stb.. anya.. komolyan boldog lettem volna!

42 igen itt sajnos vannak ilyen elmeháborodottak

És a párod tudja mit szól hozzá??legalább ő szereti?és ezt hogy nem szereti megmondtam a fiad szemébe is???

Kérdező, a kommentjeidből az jön le, hogy te egy önreflexióval rendelkező, értelmes ember vagy, és a gyerekedet is szereted valamennyire, csak talán nem úgy, ahogy szerinted "kellene". Szerintem esélyes, hogy felnőttkorában jobb viszonyban lesztek, pláne mivel a korkülönbség sem annyira sok köztetek.