Mit éreznél ha az örökbefogadott gyereked olyanokat mondana kamaszként, hogy nem vagy az igazi anyám, nekem nem parancsolsz, bár döglenél meg?

"Legközelebb majd hátba döf a nagykéssel, azután pár nap múlva megbánja..."

Valakinek a halálát kívánni, és halált okozó testi sértést elkövetni - ezek nem egy lapra tartoznak. Nagyon távol vannak egymástól. Nagyjából három éves kortól a gyerekek már képesek egyidejűleg ellentétes érzéseket érezni (meg akarom ütni a testvéremet, és szeretem is ezért nem akarom megütni - nagyjából három éves kortól fér ez a kicsik fejébe, és ekkortól kezdenek képessé válni a gyerekek az impulzusaik kontrollálására).

Én szeretnék tudni arról, ha a gyerekem a halálomat kívánja. Nem örülnék neki, de megszólalna a vészcsengő. Ha magába fojtja, akkor egyrészt nem tudok időben lépni (konfliktust megoldani), másrészt könnyebben lesz belőle tényleges tettlegesség. Az érzelmekről beszélni kell, akkor is, ha negatívak. Rossz ötlet azt tanítani egy gyereknek, hogy nem érezhet bizonyos dolgokat - ugyanúgy érezni fogja, csak eltitkolja, akár maga elől is. De az érzés dolgozni fog benne, rossz hatással lesz rá.

Miert kellene,h az igazi anyja legyel?

Ez nem sertes.

Parancsok: hagyjad,h hgy tegyen,ahogy jonak latja,aztan majd rafarag,bajba kerul. Az elet nagy tanitomester. Ezt mondd neki. Majd megtanulod akkor a magad karan.

Ezt se vedd magadra. A legtobb kamasz ilyen!!

A dogolj meg klasszik veszekedes toltelek szoveg. Nem tudja megoldani a problemat es azt hiszi,akkor jobb lenne,ha nem lennel. Pedig tudjuk,h nem lenne eletkepes egyedul. De ehhez meg kicsi,h felismerje.

Engedj nagyobb teret neki. Hadd serulhon meg,hadd keveredjen bajba.

Ugyanezeket egy sajat gyerek is mondja!! Ez tipik kamaszkori viselkedes.